Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

gyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi) — és a három (név szerint nem ismert) kabar közti szétosztása, a nemzetségi szállás- és várbirtokok rendezése és egyes hadaknak a gyepűk védelmét, a főbb közlekedési utak és a csatlakozott szövetségesek ellenőrzését célzó letelepítése. A térbeli elhelyezkedésből a katonai szempontok előtérbe helyezésére következtethetünk. A szláv nyelvekből is megmagyarázható (pl. „pásztor", „mén", „lovat kedvelő ember"), de az iráni nyelvekben „tábor"-t jelentő Pásztó-inknak (Nyitra-) Pásztó, (Ipoly-) Pásztó, a Zagyva melletti (középkori nevén Szakállas-) Pásztó és a Körös melletti (Tur-) Pásztó — véleményünk szerint hadfelvonulási és hadoszlási gyülekezőhely szerepe is ezt igazolja. A Zagyva menti Pásztó a honfoglalók gömöri és nógrádi hadjáratának kiindulópontja, és azt is Anonymus mondja el, hogy a tiszántúli székhelyek Szarvashalomnál — vagyis Turpásztó szomszédságában — csatlakoztak a honfoglalókhoz. 997-ben pedig Ipolypásztónál — ahol a XI. században királyi udvarház is volt — gyülekezhettek a Koppány ellen induló seregek. A Zagyva melletti Pásztóval kapcsolatban a hadgyülekezés emléke még évszázadokig élt és a Dózsa táborába készülő nógrádi és hevesi parasztok is itt gyülekeztek. A katonai gyülekezési helyek sorába tartozhattak a „gyülekezést, gyülekezetet" jelentő, az Ipolytól északra, Övár közelében fekvő szláv nevű Zobor és a finnugor nyelvekből származtatható Rima völgyi Kokova is. A belső gyepűyonal — nyugat felől keletnek követve kacskaringós futását — Vámosladány—Óvár vonalán haladva az Ipoly délre kanyarodásától északra érintkezett a Pecsenic felől jövő elágazással. Innen Peres-pusztán át, Kékkő és Esztergály érintésével, Sztregovának vette irányát, majd Panyidarócon át, a losonci Lövő-erdőtől nyugatra, Sztráska-pusztán át, Tenkőtelektől nyugatra kanyarodott kelet—délkelet felé és Nagydarócnál délre fordulva, Cövekfalván át, Somoskőújfalutól északra vonult Ózd irányába. A második gyepűvonal a zólyomi részeken, Véglesen át, megyénk területén Vámosfalva fölött, Ozdinon át a Rima völgyébe jutott, majd Sztrizs és Lévárt fölött, Végtelek irányába tartott. A harmadik gyepűvonal a Vág völgyében és a Szepességben húzódott. Mindez azt bizonyítja, hogy a honfoglalók a stratégiailag fontos pontoknak korábbi szerepét megőrizve, de azt ki is egészítve illeszkedtek be a részben még avar, részben pedig bolgár településrendbe.

10 A KIRÁLYI VÁRMEGYE SZERVEZETI ÉS TERÜLETI KIALAKÍTÁSA A „megye" mint feudális kori gazdasági, társadalmi, katonai és politikai területegység kifejezetten magyar, illetve sajátosan magyarrá lett és továbbfejlődött országos közigazgatási alakulat, amelynek keretén belül a középkor első felében egyre inkább a helyi önkormányzat érvényesült. Megyénk honfoglalástól tatárjárásig terjedő története során 12—13 nemzedék gazdasági, társadalmi, politikai és művelődési tevékenysége rakta le a feudális kori Nógrád vármegye alapjait és alakított ki számos még ma is ható területi és népi tényezőt. Uralkodó az a felfogás, hogy a királyi vármegyék létrehozásakor úgy zúzták szét a nagybirtokos nemzetségek territoriális hatalmát, hogy a nemzet2* 19