Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

A NÉPESSÉGMOZGÁS ÉS A TELEPÍTÉSEK A török járom alól felszabadult megye gazdasági életére a munkavégző népesség számának alakulása volt döntő befolyással. A lakosság lélekszámát azonban egyetlen rendelkezésünkre álló összeírás sem adja úgy elő, hogy pontos adatokat szűrhetnénk le és ezért csak következtetések útján közelíthetjük meg a valóságot. Megyénkben elsősorban 1663, 1679, 1683 és 1688 azok az évek, amelyek a lakosság el- vagy visszavándorlásának a fordulói. 1663 tájától kezdődően az 1690-es évek elejéig tart pl. az az állapot, hogy a nógrádi falvak és uradalmak szarvasmarháit, sertés- és juhállományát a török kóborlásainak kevésbé kitett zólyomi legelőkön és erdőkben tartották. Ez a rideg marhatartás egy, az összeírásokban jóformán sohasem szereplő pásztorkodó, szolga és konvenciós rétegnek Nógrádon kívüli élését jelentette, gazdasági tevékenységük eredménye pedig — az adókivetők szemfülességétől függően — csak részlegesen szerepel a megyei összeírásokban. A nemesek szolgálatában álló különböző elemek száma is szinte meghatározhatatlan, mivel ezek adómentesek voltak. Nem szerepeltek, vagy csak csökkentett számmal a még vissza nem települt falvak lakosai sem. Ezek egy része 1687 után sokszor az Alföld és a török megszállás alól felszabadult egyéb területek felé is áramlott, vagyis megszökött, de vannak olyan adataink is, hogy megyénkből Morvaországba és Sziléziába is távoztak jobbágyok az 1683-tól 1698-ig terjedő években. Különböző becslések szerint az 1680tól 1720-ig terjedő 30 év alatt 3570 és 5830 fő közt mozgott a megyénkből eltávozott jobbágy családfők száma. Ez a szám azonban lélekszámbelileg többszörös, mert sokan családostól együtt mentek el. Ugyanekkor Nógrádba költözések is történtek. Főleg szlovák és kisebb mértékben német telepesek jelentek meg a megyében. Az adóporták számából és a kivetett adó összegéből is csak megközelítő következtetéseket lehet levonni. Többet mondó eredményt kapunk az adórovások, a dikák számának összevetéséből, mert megyénkben ekkor, a XVII. és XVIII. század fordulóján, személyenként 1 ft adóval rótták meg a 16 évesnél idősebb jobbágy és zsellér férfiakat, nőket és ez esetben a forint összeg a felnőtt paraszt lakosság számát tünteti fel megközelítő pontossággal. Eszerint: Járás 1697 1704 1709 Losonci 10 942 Va ft 9 462 V« ft 9 028 ft Kékkői 9 472 12-404 V* 10 992 Füleki 10 028 8 404V4 , 8 989 Szécsényi 9 164 10 463 l

U 11 726 összesen 39 606 Va ft 40 734 ft 40 735 ft Mind a három feltüntetett évben 40 000 ft körüli összeget szedtek be a pa-