Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

1175 táján semptei ispán volt, és akit a szlovének meghódolásának elbeszélésekor említ meg, szinte megnevezve forrását. Az Anonymus által leírt útvonal mellett kaphatott birtokot — a Kalonda melletti Kaplonyt és a Szügy és Mohóra közti Koplányt — Kond vezér Kaplony nevű fia, a Kaplony vagy másként Koplány nemzetség névadója. Testvére Kosid — akinek nevét Kosd őrzi — Árpád II. Szvatoplukhoz küldött követe. Ez az egyetlen nemzetségünk, amelynek tagjai sorában a Divény személynév is előfordul. A nemzetség nógrádi birtokaival való kapcsolata különben ismeretlen. Hihető, hogy a Kalondán birtokos köznemes Ördög család a Kaplony nemzetség leszármazottja. A nemzetség török eredetű nevének jelentése: tigris. A szállásbirtokosok sorába tartozhattak még a Kartal-Kurszán és az Ákos nemzetségek. Közülük a Kartal-Kurszán nemzetség a kultikus fejedelmi méltóságot viselő, Árpáddal együtt uralkodó Kurszán leszármazottja. Birtokait a megye déli területén, csak a nemzetség lehanyatlása utáni időkből ismerjük. A két nemzetség neve török eredetű. Kartalé „fekete sas", Ákosé „fehér sólyom" jelentésű. Az Ákosoknak Hévízgyörktől délre, a Monostori-pusztán volt az egyik nemzetségi monostoruk. A Bolhád és Medves vidékén az övék a Kacsics-nemzetség birtokaitól keletre, a Rima és Sajó völgyi Záh birtokról délre — a gömöri részek jelentős, később a nemzetség Bebek „nagy bég" ágának kezén levő területei. Az Ákosok Galga és Rima völgyi birtokai között, a Zagyvától keletre, éles határt szabva Nógrád és Heves megyék területei között, az Aba, nyugatra a Kökényes nemzetség birtokai terültek el. A „Kék, Kékes" jelentésű, török eredetű, de magyarnak tekinthető nemzetségnevet Kökényes falunk és a Kisterenye határában fekvő Kökényes-puszta őrzik. Vagyis a honfoglalóktól származtatható török nevű nemzetségek gyűrűje körülvette azt a területet, amelyben a bolgár kori részfejedelemség csatlakozott nemzetségeinek nógrádi birtokai sejthetők. Ezzel szemben Anonymus a gömöri és nógrádi részeken egyetlen szállásbirtokos nemzetséget sem említ, megemlíti viszont az itt lakó bolgár-szláv urak önkéntes csatlakozását. Ez arra enged következtetni, hogy a bolgár dukátus régi urai, mint szövetségesek, megtartották birtokaikat, de sem a bolgár urak, sem nemzetségeik nevét nem ismerjük. Ezen a területen a XIII. században a Kacsics, a Záh, a Szolnok, a Rátót, a Zsadány, a Zsidó, a Csák és a Csór nemzetségek birtokosok. Idekerülésükre nézve nem tudunk kielégítő választ adni. A Csór nemzetség a X. század derekán bejött és a Losoncon is birtokos Tornaj nemzetséghez hasonlóan lehet besenyő eredetű is. Erre utal a Tolmács besenyő törzsnév falunév alakjában való jelenléte.

9 Nógrád megye területe olyan bolgár hűbéres részfejedelemség tartozéka volt, amelynek uralkodó osztálya nyom nélkül olvadt be a magyarság uralkodó osztályába, bár a honfoglalók saját szállásaik elhelyezésekor figyelembe vették szövetségeseik régi birtokterületeinek bizonyos fokú sérthetetlenségét. Anonymus szerint is egy-egy győzelem hírére, Árpád udvarában „csaptak nagy vendégséget s mindennap pompásan lakmároztak a magyarok, együtt a különféle nemzetekkel", amelyek „igazi hűséggel hódolva szolgáltak neki, de volt is részük jó gondviselésben". Zalán leverése után, a pusztaszeri gyűlésen történhetett meg a meghódított területnek a tíz hadrend —• a hét magyar (Nyék, Me-