Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

,,kuruc" Vay Ádám, a salgói uradalom földesura, aki 1714-ben számkivetésben halt meg, valamint a császári tábornokból Rákóczi hívévé lett gróf Forgách Simon, aki 1730-ban ugyancsak Lengyelországban halt meg, továbbá a köznemességből — az 1711. január 13-i alsósztregovai közgyűlés megállapítása szerint — 50 férfi és 1 nő. Csatában pedig 29-en estek el a nógrádi nemességből a kurucok oldalán. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 400 főre becsülhető fegyveres felkelésre kötelezett, illetve alkalmas nógrádi nemes egyötöde tekinthető csak Rákóczi töretlen hívének, szemben a kényszerből katonai szolgálatot teljesítő nógrádi nemesek időnként 250—400 között mozgó számával. Ilyen kimutatás a jobbágyokat illetően nem áll rendelkezésünkre, de minden jel arra mutat, hogy 1705-ig, amíg a nemesség nyíltan nem merte akadályozni a jobbágyok hadba szállását, ez a szám messze túlszárnyalta a nemesek köréből katonáskodók számát. Kétségtelen, hogy a nógrádi jobbágyok és mezővárosi polgárok, de a kisnemesek egy része is már a vezető nemesség gácsi elzárkózása idején a szabadság zászlaja alá állt. 1703 novemberében már 4 zászlóalj nógrádi kuruc volt Radvánszky János parancsnoksága alatt, akik Zólyom ostromában is részt vettek. Köztük Tolvay Ferenc losonci professzor is, akinek az egyik legjelentősebb tette, hogy ő beszélte rá a Zólyom várába szorult Botytyán János császári ezredest, a híres Vak Bottyánt arra. hogy Rákóczi oldalára álljon. Zólyom november 19-i meghódolásának a hírét is Tolvay vitte el a fejedelem tokaji táborába. Az 1703. december 23-i megyei közgyűlésen mozgósított parasztvármegye csapatainak ugyancsak ő lett a főkapitánya. Részt vett 1704 márciusában Eger ostromában, ahol Gyürky Ádám, a fejedelem lovas karabél yosainak ezredese hősi halált halt. Hozzájuk hasonlóan számos nógrádi származású, egykor Thököly híveként ismert kuruc is vitézkedett a szabadságharcosok táborában.

5 Szécsény, Gács és Kékkő megadása még nem jelentette a megye Rákóczihoz való teljes csatlakozását. Ezt is előmozdítandó, s hogy a „parasztháború" rémét eloszlassa, parancsolta meg Rákóczi 1703. október 25-én Nógrád, Gömör és Kis-Hont vármegyék területén a falvak, a városok bíráinak, hogy a kóborló katonákat fogják el és késedelem nélkül szállítsák táborába. A rendelet hatására a megye nemessége a november 8-i Losonci közgyűlésen a csatlakozás mellett döntött, s hűségnyilatkozattal Ráday Pál főjegyzőt és apósát, Kajály Pál esküdtet küldték Rákóczihoz Tokajba, ahol Ráday a fejedelem udvari szolgálatába szegődött. Rádayt december 9-én nevezte ki besztercebányai főharmincadossá Rákóczi, és alája rendelte-a zólyomi, korponai, szécsényi, balassagyarmati stb. fiókharmincad hivatalokat; Kajály Pált pedig a Nógrád és Kis-Hont megyei kincstári javak igazgatójává. Mindez megyénknek is a szabadságharc érdekében való gazdasági megszervezése kezdetét jelentette. Rákóczi válaszát Kajály hozta meg a megyének. Az 1703. december 24-i losonci közgyűlésen elrendelték a kívánt népfelkelést, amit a parasztvármegye bevonásával oldottak meg. Ez járásonként 50—50 felkelőt állított ki egy-egy parasztkapitány vezetése alatt, akik december 29-én gyűltek egybe. Ekkor a losonci, füleki és szécsényi járás felkelőit Eger, a kékkőiét pedig Csábrág ostromára rendelték. A munkácsi várat szabad elvonulás ellenében átadó német őrséget pedig 1704 márciusában Rimaszombattól Zólyomig a nógrádi nemesi fel-