Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

kelők kísérték el védőőrizetként. 1704 első hónapjai különben az egri vár elfoglalását célzó hadműveletek támogatása jegyében teltek el. A várost már 1703. november 5-én birtokukba vették a kurucok, a várat azonban csak 1705. január 2-án adták át labanc védői szabad elvonulás feltétele mellett. 1704 elején a megye területén is érvényt szereztek a katolikus és protestánsok vallási viszályát fékező rendeleteknek, amelyek a templomok és plébániák erőszakos visszafoglalásától mindkét felet eltiltották. Az augusztus 7-i rendelet pedig megengedte, hogy a legközelebbi országgyűlésig templomokat, plébániákat és iskolákat mind a katolikusok, mind a protestánsok, a papi járandóságok és dézsmák érintetlenül hagyásával, szabadon létesíthetnek. Ez idő tájt bontakoztak ki az első békeremények, amelyek nagy szószólója I. Lipót megbízottja, Széchenyi Pál kalocsai érsek volt. Rákóczi szeptember 1-én Lőrinciben táborozott, ahonnét Szécsénybe indult, hogy ott, annak szülővárosában találkozzék az érsekkel. Rákóczi és Széchenyi Pál szeptember 7-től 20-ig tartó megbeszélései után a fejedelem Gyarmaton, Ipolyságon és Léván át ment a Selmecbányán tartott békeértekezletre. A szeptember 12-én kötött fegyverszünet október 31-én úgy járt le, hogy a selmeci tárgyaló felek eredmény nélkül oszlottak szét és a harcok ismét megkezdődtek. A megye vezetőinek egyik legfontosabb feladata a kuruc hadak élelmezése és utánpótlásuk biztosítása volt. Valószínű, hogy Nógrádban az armalista nemeseket fegyveres felkelésre kötelező rendeletet is végrehajtották, sőt a birtokos nemesek egy részét is táborba rendelték. A nemeség azonban — hihetőleg Rákóczi november 20-a körül a megyékhez intézett és azokat a béketárgyalások megszakadásáról értesítő levelének hatására — igyekezett a ránehezedő terheken könnyíteni és sérelmeit 1704. december 16-án írásban terjesztette Rákóczi Ferenc elé a galgóci táborban. A megye kérése és kérdései a következők voltak: 1. A földvári sáncnál 500, Nógrádnál pedig 300 embere van táborban, ugyanakkor a portális hajdúk száma 1260. Kérik ennek csökkentését. 2. Kérdezik, hogy a nemességnek az a része, amely maga is táborban van, köteles-e hadi hozzájárulást fizetni? 3. Kérik a nemesség hazabocsájtását. Rákóczi írásban adott válaszát az 1704. december 29-i losonci közgyűlés megnyugvással vette tudomásul, mivel az a vármegyére kivetett katonaság számát 500 gyalogosra és 200 lovasra csökkentette. Előteremtésük érdekében elrendelték, hogy „Tolvay Ferenc uram menjen ki azonnal a falukra, adattatván őkegyelme mellé Gácsrul 10 hajdú, és mindazokat akik nemes vármegye zászlója alul a méltóságos fejedelem táborából elszöktenek, újonnan szedje fel, minden halogatás nélkül, és büntetésül vegyen mindenikétül (valakik passus nélkül jöttek) három ft-ot és küldje őket Gács várába." Elhatározták, hogy 400 hajdút a földvári sáncokhoz, 100-at pedig a fejedelem táborába irányítanak. Ezeket a gyalogosokat az adó-rovások arányában, a falvak „tartozzanak előállítani ruhásán és fegyveresen". Közülük 100 már 1705. január 11-én Gyarmaton gyűljön össze. A fegyverteleneket a szolgabírák Besztercebányáról hozatott kardokkal lássák el, amik árát az a falu, ahová a bevonuló való, fizesse meg és adjon két havi zsoldként mindegyiknek 4 tallért. Bizottságot alakítottak, hogy az 1705. január 8-ig állapítsa meg: a 200 főből álló nemesi lovasság kiállításá-