Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

csott lakó gróf Forgách Ádámné, a főispán felesége — I. Lipót iránti hűségük nyilvánítása mellett — János király védelmét kérték, biztosítva őt, hogy a nógrádi kuruc hadak élén álló Gyürky Pál és Bertók János is készek meghódolni. A nagy ijedtség egyik oka az volt, hogy I. Lipót október 1-én elrendelte a Thököly-pártiak jószágainak elkobzását, amit október 22-én úgy módosítottak, hogy azokat, akik a pozsonyi bizottság előtt leteszik a hűségesküt — ezt tette gróf Balassa Bálint is — bántódás nem éri. A lengyeleket nyomon követte Caraffa és Rabattá tábornokok császári ármádiája. Caraffa a három megye vezetőitől pénzt, élelmet és beszállásolást követelt katonái számára. A három megye nemessége 1683. november 27-én közös gyűlést tartott Losoncon. Itt hódoló feliratot fogalmaztak meg Eszterházy nádorhoz és Rabattá tábornokhoz, amelyben a maguk mentségére, „a megye megmaradása és a katonai kihágások megakadályozása végett" előadták, hogy Fülek eleste (1682) után engedniük kellett a hatalomnak, mivel ellenállásra gyöngék voltak, de „Ö császári és királyi legkegyelmesebb uruk iránti érzelem szikrája csak az alkalmat várta, hogy régi hűsége és hódolata lángja újra feléledjen ... és további fényében lobogjon". Rabattá tudomásul vette a hódolatot és a katonai ügyek elintézésére a Rimaszombatban állomásozó Caraffához utasította a három megyét. Ennek érdekében december 15-én újból ülést tartottak Losoncon. Caraffa, mivel kívánságait nem tudták nyomban teljesíteni, a megyék hozzá küldött vezetőit fogságba vetette. Ezért megyénk nemessége 1684. január 3-i gácsi közgyűlésén 1000 ft-ot vett kölcsön, január 24-én pedig újabb 2000 ft lefizetésére kötelezte magát. Sok figyelembe nem vett részletfizetés után végül is a három megyének — vezetőik 1684 áprilisában kiszabadultak — 41 164 ft-ot kellett volna megfizetnie adó fejében, de 19 025 ft-tal hátralékban maradtak. Ezen kívül természetbeli és robotszolgáltatások is sújtották a lakosságot, fegyveres szolgálatra mozgósították a megyék nemességét. 1684. június 27-én Vác, 30-án pedig Pest került a császári és a magyar csapatok kezébe. Az előnyomuló seregek hátában levő Érsekújvár és Nógrád várának visszafoglalására 1685 nyarán került sor. Nógrád várát a törökök feladták, mert villámcsapás következtében a puskaporos torony felrobbant. Utolsó török parancsnoka fogságba került, katolikussá lett és mint „Csonka bég", a császári seregekben harcolt. Kiváló katona volt. I. Lipót birtokot adott neki és ő a gróf Zackenberg család őse. 1686. augusztus 18-án Hatvant foglalták vissza, szeptember 2-án pedig Budát, amelynek ostromában a nógrádi nemesi felkelők is részt vettek. A vár első parancsnokává gróf Koháry Istvánt, Fülek várának egykor Thököly által elfogott kapitányát nevezte ki Lotharingiai Károly. Buda eleste után már csak Eger vára maradt vidékünkön a török kezében. Ezt Sírokkal együtt 1687. december 17-én adták át szabad elvonulás feltétele mellett a törökök. Ezzel véglegesen megszűnt megyénk vonatkozásában az elháríthatatlannak látszó török veszedelem.

1 A megye területének felszabadulása után a megoldandó feladatok tömkelege várt elintézésre. Az első és legfontosabb teendő a rablóvilág felszámolása volt, amihez nagymértékben felhasználták a parasztvármegyét, amely nem tett különbséget kuruc és labanc, nemes és nemtelen között, ha az a föld népét bán-