Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

VI. A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A II. JÓZSEF-FÉLE FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISZTIKUS URALMI RENDSZER BUKÁSÁIG A korszak története négy időszakra bontható. Az első 1683 őszétől, az Ipoly völgyének felszabadításától 1703 nyaráig, a kuruc világ kezdetéig tart. A második a Rákóczi-szabadságharc időszaka, amely 1710 januárjáig, annak megyénkben való megszűnéséig terjed. A harmadik 1710 januárjától 1771 végéig, az úrbérrendezés Nógrádban való befejezéséig tart, amit 1790-ig az országgyűlési határozatok nélkül kiadott uralkodói rendeletek útján való kormányzás időszaka követ. A korszak legfőbb jellemzője, hogy 1705-től kezdődően a nemesség teljes diadalt arat és, hogy 1711 után jogai és kiváltságai, valamint a megyei önkormányzat érdekében egymás után áldozza fel a haza tényleges függetlenségét biztosító intézményeket s engedi azokat a Habsburg-hatalom eszközévé válni. A nemesség parasztságot elnyomó politikájával szemben a Habsburg-állam gazdasági érdekeinek megszilárdítására törekedve érte el a bécsi udvar a jobbágyterhek országos rendezését, és ezzel nemcsak a nemesség tekintélyére, de gazdasági önkényére is csapást mért. Politikai síkon az 1764— 1765. évi országgyűlés berekesztésével veszi kezdetét a rendeleti úton való kormányzás időszaka, ami II. József felvilágosult abszolutisztikus uralmi rendszerének időszakában érte el virágkorát. Gazdasági síkon 1764 táját tekinthetjük megyénkben a kapitalista fejlődés megindulásának, aminek a részvénytársasági alapon megszervezett gácsi manufaktúraipar a megindítója. A MEGYE TERÜLETÉNEK FELSZABADÍTÁSA A TÖRÖK URALOM ALÓL. A PARASZTSÁG LEFEGYVERZÉSE Bécs sikertelen ostroma után a demoralizált török csapatok és a szövetségesükként harcoló Thököly kurucai nem tudtak ellenállni az őket üldöző hadaknak, így szabadult fel 1683 október végén és november elején Sobieski János lengyel király hazavonuló csapatai segítségével az Ipoly völgye. A lengyelek, de főleg a harcban részt sem vevő litvánok olyan pusztítást követtek el, hogy a lakosság végül is ellenük támadt. 1683. november 1-én így írt János király: „nemes, paraszt, katona, szóval mindenki, reánk vadász, mint farkasokra". Részben a császáriak, részben Thököly és a törökök bosszújától, de a föld népeitől is félve a Füleken hivataloskodó Bezegh István nógrádi alispán, Csemitzky Gáspár Pest-Pilis és Solt megyei jegyző, Tasy Mihály Heves—KülsőSzolnok megyei alispán, a füleki kuruc lovasság és gyalogság tisztjei és a Gá-