Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

A Pongrácz György váci püspök által 1673-ban egyházmegyéjéről készíttetett térkép és az azt követő 1675. évi canonica visitatio alapján megállapítható, hogy a váci püspökség alá tartozó ún. Kis-Nógrád területén nem a lutheránusok, hanem a kálvinisták voltak túlsúlyban. Vác, Rád, Kosd, Nőtincs, Verőce, Szokolya, Diósjenő és Rétság csaknem teljes egészében kálvinista. Hozzájuk hasonló Nagy-Nógrádban csak Losonc volt, amint az az esztergomi érsekség nógrádi főesperességének 1674. évi Canonica Visitatiojából kitűnik. Ez az egyházlátogatási jegyzőkönyv igen értékes művelődés- és művészettörténeti adatokat is tartalmaz. Ebből ismerjük pl., hogy a losonci református templom festett famenyezetű, a divényi templomban már márványból készült barokk szobrok is vannak és Kisterenyén még megvoltak a középkori szárnyas oltárok stb. Az egyházközségek igyekeztek templomaikat rendben tartani és díszíteni, így szerezték meg a mátraszőlősiek 1669-ben a török uralom alatti szécsényi ferences templom főoltárát képpel együtt. Ismert, hogy Gácson Makkfalvay János, aki 1666-ban kiszabadult a török fogságból, fogadalomból olyan tornyot építtetett, amiben egyetlen vasszög sem volt. A tornyot Poloni János molnár készítette el 1673-ban. Az ilyen és ezekhez hasonló egyháztörténeti vonatkozású források községtörténeti szempontból is nélkülözhetetlen adatokat tartalmaznak, de jó képet nyújtanak a megye területén folyó ádáz felekezeti harcról és gyűlölködésről is.

32 A kor „vallásos lelkülete" a különböző felekezetek egymás gyalázását és egymást fegyverrel való kiirtását megengedhető, istennek tetsző dolognak tekintette, de ugyanakkor álszemérmes módon súlyos bűnnek tartotta a káromkodást és még halál büntetéseket is szabott ki a szitkozódókra. Mindez nem sokat használt, sőt a levélbeli szitkozódások sem ritkák. Ezen a téren Horváth Mihály 1663. február 28-án Szécsényben kelt, Szabó Györgyhöz intézett levele viszi el a pálmát, mert ez a 4 oldalas levél — az eddig ismert leghosszabb, egyvégtében folyó magyar káromkodás. Szinte ,,átoklevél", mert Szabó György cserbenhagyta közös urukat, Zichy Istvánt. Az olyan enyhe kitételek, hogy „mikor megárad az Ipoly vize, veled egy csónakba nem ülnék, átkozott órában termett, minden jótól üres, pogánynál pogányabb kurafi" mellett feleségét mint a törökök szeretőjét, őt mint hazaárulót, iszákost stb. szólja meg a bőbeszédű fogalmazó. A megyei jegyzőkönyvek is szép számmal tartalmaznak átkozódás leírásokat. Pert indítottak pl. az ilyenek miatt 1670-ben, hogy „ugyan nem hordoztak engem a bodzafa alá, mint őtet a híres kurvát", vagy hogy „hamis hitű gyilkos". Az ilyen becsületsértési perek a hétköznapi élet mikéntjére is fényt vetnek. 1670 februárjában tárgyalták pl. nemes Liszkai Miklós panaszát nemes Késmárky Albert ellen, aki az előző évben így szólt: „Én csudálom, hogy ezt a Liszkay Miklóst az becsületes losonci céh maga közibe vette, holott ő nem tiszta, becsületes személy, mert ő szalmakoszorús, két pénz emberségű, hamis hitű. Könnyen gazdagodott, mivel a szécsényi helvetica confessiónak [kálvinista egyháznak] egyházfia lévén, 65 avagy 75 forintját elragadta és lopta. Szécsény várának árulója. Atyja, anyja hóhér által exequált [kivégzett] ember." Szörnyű vádak, amik tisztázására kihallgatást rendeltek el. Mi lett az ügy vége — nem tudjuk, nem is túlságosan érdekes. 14 Nógrád megye története 209