Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

Ugyanekkor szörnyű sötét babonák is tovább éltek, sőt újak is sarjadtak azok talajából. Kékkőn például egy asszony, hogy régi szerelmese visszatérjen hozzá, megfogadta a tanácsot és egy röviddel előbb meghalt katona tetemét kiásta, annak a fejét levágta, a tetemet visszaásta, a fejet pedig sütőkemencében „megfelelő módon" megpörkölte. A rothadó agyvelő szörnyű bűze figyelmet keltett, rájöttek és az úriszék halálra ítélte. Ráolvasások, babonás kádenciák, különböző varázskenőcsök és cselekedetek egész sora volt otthonos a falusiak és az úri nép körében. Ezeket figyelembe véve a korszak művelődésének ellentmondásos tartalma még jobban szemünkbe ötlik.

33