Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

tak. Ismerete szükségessé vált a magasabb körökkel való érintkezésben és nélkülözhetetlenné a nemesi jogokat latin nyelven megfogalmazó törvények megértése és gyakorlati alkalmazása területén. írástudatlan, latinul nem tudó ember nemigen védhette meg jogait a vitafórummá alakult bírósági tárgyalásokon és ezért a középkori méreteknél jóval nagyobb arányban vált a köznemesség egyik rétegének foglalkozásává az ügyvédeskedés és a jogi ismeretekből való élés. Nógrád megye jegyzőkönyvei is számos „ügyvéd vallás"-t — azaz peres felek ügyeik intézésével megbízott prókátorainak a megye színe előtti bejelentést — tartalmaznak. Egyik legismertebb és legkeresettebb ügyvéd a Szécsényben lakó Budai Bornemissza Bolgár Pál volt. Már csak a neve is az idők tanúja. Bolgár eredetű őse a török elől menekülve telepedett le a XV. század folyamán Dél-Magyarországon. Bács megyei birtokait még a szécsényi ügyvéd is számon tartotta. A XVI. század első felében, ismét a török elől menekülve, Budán telepedett le a család, amelynek egyik tagja kirívó bor nem szeretete miatt kapta a Bornemissza ragadvány nevet. Néha, a Bolgár helyett, a budai polgár voltukra utaló Polgár nevet is használták. Budáról a XVI. század második felében — megint a török elől futva — Nógrádba kerültek és itt éltek a XVII. században is. Bolgár Pál az 1661. január 27-én Szécsényben kelt végrendeletében könyveiről is intézkedett, amiken „szépen osztozzanak gyermekeim. Imádságos, énekes, históriás és egyéb könyvek is vágynak elegyesleg az enyéimmel, aki feleségemé és Tallósi Ferencé, aki övék lészen. Meg kell nekiek adni, minden veszekedés nélkül." Könyvei ellenére felesége, Fridrik Zsuzsanna asszony, de leányai, Anna és Sára sem tudtak írni, mert a végrendelet végrehajtásáról szóló 1661. március 14-i iraton a viaszba nyomott szépen metszett gyűrűs pecsétjeik mellé nevük leírása helyett kereszteket rajzoltak. Lehet azonban, hagy olvasni tudtak. Az olyan rendkívül sokoldalú műveltségű, idegen nyelveket jól tudó, írogató és könyvkiadással is foglalkozó nagy egyéniség, mint aminő Rimay János (1573—1631) volt, értékes könyvtárat gyűjtött össze. Semmiért sem adott ki szívesebben pénzt, mint jó könyvekért. Sok könyve és kézirata veszett el utazásai során, összes versei kézzel írott kódexét az egyik erdélyi útja alkalmával a Tisza vizébe ejtették és ott veszett. Gyűjteményeinek csak töredékeit tudta később összeállítani. Súlyos pusztulás érte szeretett könyvtárát 1626-ban, amikor — Bethlen katonái, vagy a törökök — feldúlták sztregovai házát. 609 kötet könyvéből csak 131 maradt meg, szakadozott és mocskolt állapotban. Számos kézirata is elpusztult ekkor. Könyvek — latin vagy magyar nyelvű szentírás, egyházi énekeskönyvek, prédikációgyűjtemények, ún. „postilla'-k és szertartáskönyvek, néha egy-egy históriai mű vagy latin klaszikus — voltak az egyes papok és plébániák birtokában is. Némileg magasabb szintű, a gimnáziumi oktatás által megkívánt logikai és metafizikai tananyagot is tartalmazó könyvtáraik voltak a szécsényi és a füleki kolostoroknak, valamint a losonci protestáns gimnáziumnak. Az 1626ban leégett szécsényi kolostort 1627-ben építtette fel Bosnyák Tamás, az evangélikus Rimay János fiatalkori barátja. Ekkor újból rendbeszedték a ference-