Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)
sek a könyvtárukat. Pázmány Péter egyházi könyveket, köztük a ,,Kalauz" két példányát adta nekik. A harmadikat Bakács Istvántól kapták „emlékezetül" ugyancsak 1627-ben. Szerény létesítmények ezek a gyűjtemények, de alapjává váltak a kor könyvkultuszának. Egyoldalú, főleg egyházi vonatkozású ismeretanyaguk azonban nagymértékben hozzájárult a tudálékos, „egykönyvű emberek" típusának a kialakításához, mert azt, „ami írva vagyon", általában kritikátlanul magukévá téve, életszemléletüket másokba is átplántálni igyekezve, merev katolikus, lutheránus vagy kálvinista szemszögből tekintették világukat. 27 Az iskoláztatás elemi keretek közül való kiemelkedésének hátterében a vallásos lelkület elmélyítése és a gyakorlati élet fokozottabb követelményeihez — gazdasági számadások, közügyek intézése, levél útján való érintkezés, jogbiztosító iratok stb. — való alkalmazkodás állt. Az iskolák magasabb szintre való emelésében a protestánsok jártak az élen, de csakhamar felzárkóztak hozzájuk a katolikusok is. A szabadabb szellem, a német birodalom, Hollandia, Anglia, Cseh- és Lengyelország polgári színezetű oktatásügyével való kapcsolatok ébren tartása azonban a protestáns iskolákra volt jellemző. A kor iskolatípusai sorában az elemi oktatás — írás, olvasás, némi számtan, bibliai történetek, katekizmus, egyházi ének — után a grammatikai osztályok — latin nyelv, némi történelem és jogi ismeretek — következtek, ahol ez meg volt és némi logikai és filozófiai oktatás is társult ezekhez, azt az iskolát gimnáziumnak tekintették, aminek elvégzése a hazai és külföldi főiskolák látogatásának alapfeltétele volt. Megyénkben a XVII. század első felében három ilyen gimnázium alakult meg. Szécsényben a ferencesek a rendi papi utánpótlás céljából gimnáziumi ismereteket is közlő kolostori iskolát tartottak fenn, amelyet világi növendékek is látogathattak. Ezek elhelyezésére 1625-ben Forgách Zsigmond özvegye, Pálffy Kata „a franciscánus barátok" templomával átellenben levő, „Szabó Istvántul maradott egy házért" 160 ft-ot fizetett és azt átadta a szerzeteseknek, hogy ,^az pátereknél levő tanuló deákoknak oskolaházuk legyen". Ebben az „oskolában" — amelynek segítségével az ellenreformáció nógrádi bázisát igyekeztek kiépíteni — a világi tárgyak tanítója és egyúttal a klerikusok magisztere 1628-ban Fulgencius páter volt. Gimnáziumi tárgyakat tanított még Czandler Didák — egyben a templom, kántora — és 1629-től az Itáliából hozott bölcsészet tanár, Terugia János, akinek ekkor már 15 filozófiát tanuló hallgatója volt. A szécsényi gimnázium a második török uralom idejéig fennállt. Tudjuk, hogy 1661—1662-ben még tanított benne Czandler Didák, a világi tárgyak előadója pedig Ambrovics Ágoston volt. Ekkor 5 páter, 5 papnövendék és laikus (fizikai munkát végző, nem pap) szerzetes élt a kolostorban. A török uralom első évében Erdős Atanáz és Ambrovics Ágoston vezetésével a rendi gimnazisták Szegedre települtek át és ott folytatták tanulmányaikat. Fejlődőképesebbnek bizonyult az 1590-es években a lutheranizmusról a kálvinizmusra áttért losonciak gimnáziuma, a már a XVI. században meglevő katolikus, majd lutheránus iskolának a szerves folytatója. Leégett épületét 1609ben újra felépítették és 1622-ben gimnáziumi tagozattal bővítették. Nagyobb