Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

a nemesi vármegye. Wesselényi nádor azt javasolta ekkor a megye tisztikarának, hogy ,,ha másként nem lehet", a paraszthadnagyokat és a föld népét maguk mellé véve támadják meg Balassát. Csakhogy a parasztok most már nem mertek fegyvert fogni, mert féltek Balassa bosszújától. Ugyanekkor, 1664-ben nagyszámú paraszt volt Balassa Divény alatti táborában, akikkel — mit sem törődve azzal, hogy kiknek a jobbágyai — megtámadta Gács várát, ahonnét visszalőttek és néhány sebesülés is történt. Az ostrom közben katonái elhajtották a tatárok elől a várba menekültek marháit és elpusztították Forgách Lehotka nevű faluját. A parasztvármegye Balassa Imre uralma alá kényszerített hadnagyságai dicstelen szerepének hátterében azonban — úgy sejtjük — van valami a nemesi vármegye és urai elleni elégedetlenségből is, ami a kezdődő kuruc mozgalmak előjele és amit a bécsi udvar is észrevett. Spankau kassai főkapitány ugyanis 1672-ben a Pest megyei parasztvármegyét pátensben hatalmazta fel arra, hogy a gonosztevőket üldözzék és az elfogottakat hozzá, Kassára, vagy a legközelebbi német helyőrséghez szálítsák. Ez az intézkedés —, amelyhez hasonlót a nógrádi parasztvármegye is kaphatott — messze túlnő azon, hogy a parasztvármegyék ki akarják kerülni a nemesi vármegyét és szorosan összefügg a Wesselényi-féle összeesküvéssel, az alkotmány felfüggesztésével és a bujdosók elleni harccal. Spankau utóda, Cobb tábornok 1673-ban hasonló intézkedést adott ki. Mind a két rendelkezés azt akarta elérni, hogy a parasztvármegye fegyveres erejével a császári katonaság rendelkezzék és ne a nemesi vármegyék. 1674-ben és 1677-ben pedig maga a király, I. Lipót adott ki olyan rendelkezéseket, amelyekben megkísérelte a parasztvármegyéket az udvar számára megbízhatatlan nemesi vármegyék tisztviselőinek hatásköréből kivonni, és azokat a német katonai parancsnokok, illetve azok távollétében a főispánok hatáskörébe utalni. Érthető, hogy statútum alkotási jogának birtokában a nemesi vármegye is mindent megtett, hogy a parasztvármegyét ne engedje ki a kezéből. Ezt Nógrádban a parasztkapitányok és -hadnagyok fizetésével, a községek egy-egy hadnagyságba való beosztásával és minden — végvári, kuruc és labanc katonákkal, nemes és nemtelen — bűnözővel szembeni támogatásával érték el. Ez a politika eredményezte azután megyénkben a parasztvármegye XVIII. század derekáig kimutatható fennmaradását.

20 A BIRTOKLÁS ÉS GAZDÁLKODÁS MÓDOZATAI Az örökös jobbágyszolgáltatásoknak kétféle rendszere alakult ki megyénkben a XVII. század derekára. Az egyik a töröknek be nem hódolt területeken a majorsági földek — más szokásos régebbi szolgáltatások melletti — robotmunkával való megművelése volt, a másik — bár az 1663-ban meghódított török területen minden jel szerint megmaradtak a majorterületek — a hódolt falvakban a kötelezettségek pénzösszegben való megváltása vált uralkodóvá. Ez utóbbin belül háromféle lehetőség bontakozott ki. Az egyik, hogy a jobbágyok összességükre kivetett summát fizettek, amit a lakosság növeke-