Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

dése vagy fogyása esetében megemelt vagy csökkentett a földesúr. A másik, hogy a fizetendő összeget a háztartások száma után, a harmadik pedig hogy azt a vonóállatok számától függően állapították meg. Ezek a kategóriák azonban egy birtoktesten belül is változtak. A majorsági robot terén is nagyok a különbségek. A füleki uradalomban pl. 1651-ig korlátlanul kötelesek a jobbágyok minden földesúri munkában részt venni, 1651-től viszont részleges bérletekkel — termény vagy megegyezés szerinti pénzösszeg — cserélte fel a tulajdonos a robotot. 1659-ben a Patayak uradalmának meg nem hódolt falvai -— Terbeléd, Ragyolc, Öbást, Hidegkút, Cered, Heréd, a gömöri Sőreg, Egyházasbást — jobbágyait arra utasították, hogy „majorkodjanak" és minél több urasági földet szántsanak fel; az elvetendő gabona mennyiségét is meghatározták. Cereden a 6 ekés jobbágyoknak 40 kila búzát és 36 kila árpát, Hidegkúton a 4 ekéseknek 40 kila búzát és 25 kila zabot kellett elvetniük. Ugyanekkor a Pest megyei, hódoltsági falvak — Dab, Pécel, Gyömrő, Keresztúr — pénzt és emellett váltakozva csizmát, halat, papucsot és patyolatot adtak. Ez azonban nem tekinthető általánosnak. 1652-ben pl. a szécsényi és az ecsegi (másképpen szandai) uradalom falvai közül egyedül Ecsegen és Pásztón adtak a jobbágyok, összes tartozásaik helyett fejenként 5 köböl, a zsellérek pedig 3 köböl gabonát. Az uradalom többi falvaiban — Rimóc, Lóc, Rétság, Surány, Szanda, Jobbágyi, Szentjakab, Bátony — a jobbágyok fejenként 5, a zsellérek 3 ft taksát fizettek, de egy összegben váltották meg magukat Losonc (20 ft), Szőlős (33 ft), Pata (72 ft) és Gyöngyös-Tarján (20 ft) ehhez az uradalomhoz tartozó jobbágyai. Bosnyák Judit uradalmának falvai közül Lőrinci 19 ft-tal és a dézsmával, Keszeg pedig 11 ft-tal és a kilenceddel tartozott földesasszonyának. Balassa Ádám 1660-ban a nőtincsiektől 35 ft-ot és egy vizát kapott, s kötelesek voltak a földesúr malmában szolgálni. A Balassa Imre divényi uradalmához tartozó sági birtokrész falvaiban — (Karancs-)Ság, Ságújfalu, (Karancs-)Apátfa, Litke és a Pest megyei Űri és Kóka — a szolgáltatásokat az 1664. évi urbárium így határozta meg: Falu neve Jobbágyok Évi adó Kilenced Dézsma A divényi hajdúnak és zsellérek kila búza bérlet száma ft d ft d ft d kila búza Ság 38 131 62 76 25 16 10 öagújfalu 20 80 40 7 50 11 82 8 Apátfalva 14 50 28 8 25 4 3 Litke 22 80 44 11 25 12 10 8 Űri 33 100 20 13 33 7 Kóka 34 216 66 9 6 82 5 A majorsági földek Ságon 3000, Ságújfalun 1050, Apátfalván 750, Litkén 1500, Ürin 3000 és Kókán 1600 ft-ért voltak zálogba vetve. Külön jövedelmet jelentett Litkén a kétkerekű ipolyi malom. Itt a vámbúza a földesúré, 13 Nógrád megye története 193