Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

germán, szarmata stb. maradványokat, részben pedig egyéb, keletről magukkal sodort néptöredékeket egyesítettek uralmuk alatt.

5 A 680-ban megalakult bolgár állam csakhamar fontos tényezővé vált a Balkán-félszigeten és egyre nagyobb területeket hódított meg. A bolgár-török honfoglalók uralmuk alá vetették a náluknál nagyobb számú szláv lakosságot és néhány nemzedék múltával beléjük olvadtak. A 803-tól 899-ig terjedő években a bolgárok uralkodtak vidékünkön. Krum kán (802—814) — amikor a frankok 803-ban megszállták a Dunáig terjedő avar területet — elfoglalta Erdélyt és a Dunától keletre fekvő országrészt is. Ezzel bolgár ellenőrzés alá vonta a Bizáncból Nisen és Belgrádon át, a Duna mellett északra és a frank birodalomba vezető kereskedelmi utat. Omurtag kán (814—831) harminc évre békét kötött a bizánciakkal és igyekezett a frankokkal is jó viszonyt teremteni, de azok fellázították ellene a Dunántúl délkeleti szomszédságában élő törzseket. Ezeket a bolgárok leverték és birodalmukhoz csatolták a Szerémséget, a Dél-Dunántúl egy részét és a Duna mindkét partját, egészen a Duna-kanyar vidékéig. Ekkor már nagy jövedelmet hajtottak a vámok és Erdély római kor óta elhanyagolt, de most újból feltárt sóbányái. Az erdélyi só fontos kereskedelmi cikké lett nyugat felé, és kivitele megszüntetésének fenyegetésével kényszerítették a frank birodalmat arra, hogy velük kapcsolatot vegyen fel. A IX. század végén pedig Arnulf császár (887—899) arra kérte a bolgár cárt, hogy ne engedje meg ellenségeinek, a morváknak és szövetségeseiknek, hogy azok Bulgáriában sót vásároljanak. A kereskedelmi kapcsolatok következtében a területek egyik legfontosabbika a Duna-kanyar vidékét átszelő, a nyugat—keleti és az észak—déli kereskedelmi utak kereszteződésénél kialakított dukátus. Ez a területegység a magyar honfoglalás korában mint részfejedelemség — közvetve vagy közvetlenül —• Zalán bolgár fejedelem uralma alá tartozott. A dukátus társadalmi szervezetére csak a bolgár társadalom általános fejlődéséből tudunk következtetni. A Balkán félszigetre települt szlávok első államalakulatai a VII. és VIII. század fordulóján jöttek létre. A VIII. századi bolgár állam lakossága részben bolgár-török, részben szláv arisztokráciából, szabad földművelőkből és a hadjáratok során szerzett rabszolgákból állott. Ebből a katonai demokrácia végső szakaszát élő társadalomból csak a IX. század elején alakult ki a feudális állam. A feudális magántulajdon megszilárdítását célozták Krum kán törvényei. A IX. század derekán az arisztokrácia egyre nagyobb földterületekre tette rá a kezét és süllyesztette jobbágy sorba a parasztokat. A jobbágyok elsősorban azokból a szabadokból kerültek ki, akik a Bizánc elleni hadjáratok során tönkrementek és kénytelenek voltak a gazdag földesurak szolgálatába szegődni. Ezek lettek a szabad költözködési joggal rendelkezők. Idővel a rabszolgák is a jobbágyság soraiba kerültek és ők lettek a földhöz kötöttek. A bolgár jobbágy urai iránti legfőbb kötelezettsége — különben így volt ez mindenütt — a terményszolgáltatás és csak kicsi a szerepe a munkajáradéknak. 865-ben Borisz, az első bolgár cár (852—889) államvallása tette a kereszténységet és ezzel ideológiai tényezővel is alátámasztotta a feudális rendszert. A IX. század végén már törvénygyűjtemény szabályozta a feudális jogokat és