Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

kötelezettségeket. Halállal büntették a magántulajdon megsértőit, súlyos büntetéseket szabtak a földesuraiktól megszökőkre és az állami kötelezettségek nem teljesítőire.

6 A frank hadjáratok nyomán a Kárpát-medencében is terjeszkedő, hol hűbéres, hol független morva-szláv állam Nyitra vára körül kialakult fejedelemségének határa kelet felé a Garamig terjedt. A megalakulása óta keresztény morva államban a föld — legalábbis a központi területeken — már magántulajdonban volt. Az előkelők, katonai kíséretükkel együtt, várakban — általában földvárakban — éltek, s onnan hajtották be a lakosságtól a szolgáltatásokat. A IX. századi morva feudalizmus még nem volt egységes színezetű. A központi területeken a törzsek különállása a keresztény ideológia segítségével már megszűnt, de a határterületeken még fennmaradt. Ez a feudális berendezkedés a magyar honfoglalás után a Kárpát-medencében nem tudott kibontakozni, de a cseh területeken már a X. században fejlett feudális társadalommá érett, amely hatott a magyar megyeszervezet felépítésére is. A morva fejedelemség bukásával vette kezdetét tulajdonképpen a magyar— szlovák együttélés. Amíg az avar és a bolgár birodalmak a kölcsönös népi, gazdasági és társadalmi kontinuitás következtében közvetlenül, addig a morva birodalom, a szervezeti felépítés vonalán, közvetve hatott a koraközépkori Nógrád megyére.

7 A HONFOGLALÁS, A GÖMÖRI ÉS NÓGRÁDI „RÉSZEK" BIRTOKBAVÉTELE Vidékünkön a magyar honfoglalás korában már egy emberöltő óta államvallás a kereszténység és a bolgár dukátus területének népei is a bolgár feudális fejlődés addig elért, vagy azt megközelítő fokán állhattak, ami nem lehetett ismeretlen a honfoglalás előtti magyarság körében, hiszen már 839-ben a bolgárok szövetségeseiként jelentek meg az Al-Dunánál. A Kárpát-medence bolgár területeit és azok belső állapotát is elég jól ismerhették, mert a 862., 881., 892. és 894. évi, frank vagy morva fejedelmek szövetségében véghezvitt hadjárataik során csapataiknak ezeken kellett áthaladniuk. Átvonulásaik közül a 894. évi már nemigen lehetett barátságos, mert amikor a magyarság 889—890ben a besenyők elől az addig a bolgárok névleges uralma alatt álló Etelközbe szorult, a bizánciak Simon bolgár cár (893—927) ellen szövetségesül nyerték meg őket. Simon délre, a bizánciak ellen fordította minden erejét és így a magyarok egészen fővárosáig, Preszlávig végigpusztították országát. Simon sietve megegyezett Bizánccal és hadait a magyarok ellen fordítva, szövetséget kötött a besenyőkkel, akik 895-ben betörtek Etelközbe, és így a fősereg hátába kerülve, megverték a magyarokat. Ezekben az években Simon cár haderejét az Al-Dunánál összpontosította, s így ellenőrzése az erdélyi és magyarországi területeken meglazulhatott. Ez lehet az egyik oka a honfoglalás sikerének. A magyarok három irányból jőve, három szakaszban vették birtokukba a Kárpát-medencét. Vidékünkön 898-ig a Tisza—Zagyva, 902-ig a Duna—Garam