Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

népség volt, részben fegyvertelen, részben mindenféle lándzsával, hegyes karókkal és cséphadaróval felszerelve, kiknek sereglését a hajdúk maguk mellé fogadták." A Duna mellől 14 000 főnyi sereggel épp akkor vonult megyénken át Kassa felé Basta György, aki november 14-én Losoncra és onnét Fülek alá vezette csapatait. Német Balázs 300 lovassal Nagydarócnál csatározásokba kezdett a németekkel, és harcolva hátrált egész Osgyánig, ahol vereséget szenvedett. A fegyelmezetlenül menekülők soraiban hatalmas mészárlást vittek végbe Basta katonái. Német Balázs is fogságba esett. Lábánál fogva felakasztva végeztette ki Basta. Az osgyáni vereség után Nógrádban a hajdúk és a parasztok Basta csapataink hátában rejtaütéseket hajtottak végre. Közben Bocskai török és tatár csapatokkal kiegészített hadai Rimbaszombatba érkeztek és onnét Gács és Tamási felé küldték ki portyázóikat, akik „a föld népét — tudósít róla Rimay János — nem bántják és nyugalomra intik". December 12-én Basta számára 200—250 000 ft császári pénzküldemény érkezett Fülekre. Onnét azonban nem merték Rimaszombaton át utána küldeni a Szepességbe, hanem a biztonságosabbnak vélt úton, Besztercebánya felé továbbították, de a december 15-én elindított szekereket Videfalvánál meglepték Bocskai lovasai, a pénzt elvették és az azt kísérő katonákat Galsáig üldözték. Ezek tudtával tanácskozott 1604. december 16-án Esztergályon a megyegyűlés arról, hogy mit is tegyenek Bocskai támadásával szemben? Állásfoglalásukra jellemzők az ezt Thurzó Györgynek jelentő Rimay sorai: ,,mi... itt elég gondban, félelemben és reménységben tartjuk életünket, Istenre bízván magunkat" — ami elárulja, hogy a megye nemessége ekkor még nem állt az 1605 februárjában erdélyi fejedelemmé választott Bocskai mellé. Ez csak 1605 áprilisában, a szerencsi országgyűlésen következett be, amikor kompromisszum segítségével (hajdú kiváltságok formájában) felszámolták a mozgalom paraszti forradalmi jellegét. A megye állásfoglalását nemessége többségének protestáns volta mellett az is döntően befolyásolta, hogy 1605 tavaszán Rhédey Ferenc, Bosnyák Tamás, Czobor Mihály és Dengeleghy Mihály csapatai elfoglalták a megye várait. Főispánná Kékedy Györgyöt nevezte ki Bocskai. Az 1606. évi zsitvatoroki és bécsi békealkudozások eredményeként — amikben nagy szerepe volt a Bocskai titkos tanácsosává lett Rimay Jánosnak — megyénk területe visszakerült Rudolf király birtokába. A békekötés legfontosabb eredménye, hogy a Bocskaival szövetséges török hatalom beleegyezett abba, hogy a nógrádi várak, Vácot is beleértve, a falvakkal együtt felszabadultak a török uralom alól/

1 AZ ÖRÖKÖS JOBBÁGYSÁG BEVEZETÉSE ÉS A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS KIBONTAKOZÁSA A XVI. század derekán vehette kezdetét megyénkben a jobbágyok robotmunkájára épülő, a parasztokétól elkülönített területeken folyó majorgazdálkodás. Létrejöttét a hadseregszállítások következtében kialakult nagyobb értékesítési lehetőségek és a lakatlanná vált jobbágy telkek földesúri kisajátítása mozdították elő. Megyénkben elsősorban a honvédelmi kötelezettségeket ellátó