Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

várat is. amelyekben még egy napra való élelem sem taláható. 1597 áprilisában pedig Mátyás főhercegnek jelentette Pálffy. hogy a végbeliek ruha, fegyver és ló nélkül vannak és nincs pénzük a mindennapi kenyérre. Olyanok mint a koldusok. Ezért a rendes katonaságból 700 főt — ami nála most hiány — Vác, Buják, Kékkő, Divény és Végles váraiban küldött. Pálffy 1598 májusában — mivel ő és Pogrányi Benedek szécsényi kapitány a bányavárosoktól hiába kért pénzt és anyagi segítséget — Rudolf királyhoz utazott, hogy az külföldi segélyt kérjen a katonaság ellátására. A pénzügyi válságon úgy igyekeztek segíteni, hogy 1598-ban megváltoztatták az adóalapot és a porta helyébe a füstpénzt, vagyis a minden háztartás után fizetendő adót vezették be. Ezen az alapon 1598-ban Nógrád megyében 1635 adóköteles jobbágy háztartást írtak össze. A nemesség ugyanis az 1598. évi IV. tc.-ben kikötötte, hogy ők még az ország és a király végszükségbe jutása esetében is mentesek az adózástól. Az adóemelés nem változtatott azonban azon, hogy a kóborló és fosztogató katonák — akárcsak a tatárok — szörnyű nyomorba kergették a lakosságot. A bajokat tetézte, hogy kezdetét vette a protestánsok üldözése is. Sokkal nagyobb problémát jelentett azonban egyelőre az ellátatlan és kóborló végbeliek fosztogatása és erőszakoskodása, ami a parasztvármegye rendfenntartó tevékenységének kibontakozását mozdította elő. A parasztvármegyék eredetével kapcsolatban különböző nézetek alakultak ki. Működésük tekintetében három alapvető típus különböztethető meg. Az egyik az 1514. évi bosszútörvények célkitűzései érdekében létrehívott, a felvidéki vármegyékben szlovák nevükön „zapisz"-nak nevezett, teljes egészében a nemesi vármegye intézkedéseit elősegítő, nemesi vezetés alatt álló paraszti bűnüldöző szervezet. A másik a török hódoltság területén fekvő vármegyékben kialakult, a nemesi vármegyétől alig függő, azzal sokszor szembe is helyezkedő parasztvármegye. A harmadik a nógrádi típusú, amely a nemesi vármegye jelenléte miatt a két típus között mintegy középütt állott. A parasztvármegye tulajdonképpen a parasztság bűnöző elemekkel szembeni önvédelmi, fegyveres szervezete, ami a szomszédos falvak összefogásaként, tizedesek, hadnagyok és kapitányok vezetése alatt állt, akiket a parasztság választott, de az alispán erősített meg tisztükben és önkormányzati ügyeiket gyűléseken intézték. Nógrád megyében is meg kellett lennie már a XVI. században a parasztvármegye valamilyen formájának, mert az 1602. évi eddigi első, rá vonatkozó adatunk már mint szabályok szerint működő szervezetről tanúskodik, és éppen a kapitányok felkelési parancsát nem teljesítő parasztok megbüntetéséről intézkedik. A nemesi vármegye azonban nagyon óvatos a parasztsággal szemben, bár már az 1602. január 26-i közgyűlésen a XVI. század folyamán kialakult „paraszt vármegy ét" igyekszik segítségül hívni a csapatostul kóborló és fosztogató katonaság ellen, de csak úgy, hogy nem szabad a parasztkapitányoknak minden jelentéktelen ügynél fegyverbe szólítani a népet. Tudva pedig, hogy a kóborlók között magyar hajdúk is vannak, kimondták,"hogy egy jobbágy se merjen — fejvesztés és javai elkobzásának büntetése mellett, amit földesura hajtat végre — a hajdúkhoz csatlakozni. A nemesség tehát zsákutcába jutott. Egyrészt szabadulni akart a fosztogatóktól a nép segítségével, de félt attól is, hogy a nép a hajdúkhoz csalakozik és így „parasztháború" lesz. 11 Nógrád megye története 161