Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)
sabb következménye azonban megyénk utolsó magyar végvárainak — Kékkő, Divény, Somoskő — török kézbe kerülése. Kékkőt, Balassa János várát, 1575 júliusában hősi ellenállás után foglalták el a törökök, akik a foglyokat lefejezték, de a vár kapitányának, Pribék Imrének kevesed magával sikerült éjnek idején ura másik várába, Divénybe vonulni és annak védelmében részt venni. Divény kapitánya, Siroky Ferenc szökést kísérelt meg, a törökök azonban elfogták és addig kínozták, míg elárulta, hogy hol a leggyengébb a vár fala. Ágyúzásuknak meg is lett az eredménye. Hiába volt a védők hősiessége és a Végles várából átjött szlovák népi hősnek, Skodny Urbannak „oroszlánt megszégyenítő bátorsága", a 700 török elfoglalta a várat és a 70 elfogott vitézt itt is lefejezte. Divény alól Somoskő, Losonczy Anna vára ellen vonultak a törökök. Ennek őrsége gyáván megszökött, de szökésük minél későbbi felfedezése érdekében felöltöztetett szalmabábukat raktak a vár ablakaiba, ahol csak egy vén darabontot hagytak hátra, akinek megparancsolták, hogy zárja be a vár kapuját és ha az ellenség közeledik, lőjjön közéjük. A törökök Somoskőt egyetlen rohammal „bevették" és az öreg őrt karóba húzták. Ezzel kezdetét vette megyénkben a 18 évig tartó teljes török uralom időszaka. 10 A megye egész területének török uralom alá jutása után már a főleg Zólyom megyébe szorult nógrádi köznemesek is igyekeztek a legmesszebbmenőleg támogatni a megyénkbe irányuló végvári portyázásokat. Balassa János már 1576-ban megkísérelte nógrádi birtokai visszafoglalását, de az a török ébersége miatt nem sikerült. Az ilyen támadásokra a török is becsapásokkal felelt és igyekezett tért hódítani az erősen védett bányavárosok felé. Portyázásaikban a renegátoknak is szerepük volt. 1578 márciusában pl. a Kékkő vidékén birtokos Palojtai Lőrinc mint török csapatparancsnok éjnek idején rátört a zólyomi Zolnára, több házat felégetett, 20 foglyot elvitt és sarcot vetett ki a falura. Megszaporodtak a török—magyar bajvívások is. Nem az első, de egyike a legnevezetesebbeknek az 1550 augusztusában Hollókő vára alatt Kapitány György és Hubiár aga közti — Balassa János, Bebek György, Losonczi István és Zay Ferenc nagyurak jelenlétében vívott — vitézi párbaj. 1555-ben pedig Cseby László és a füleki Deli Aranbasa viadala tartozott a nevezetesebbek közé. 1575-ben Zólyom vára előtt hagytak baj viadalra hívó kopját a törökök, 1576-ban pedig Kékkő alatt a magyarok. 1578-ban egy Somoskő alatti kopjatörésben ölt meg Sibrik György két „jó török"-öt. 1581-ben Barbarits Horváth György kapitány viaskodott a szécsényi béggel, akit legyőzött. Lassan azonban ezeknek a divatja is lejárt a sok kölcsönös tiltó intézkedés következtében. A törökök és a magyarok kölcsönös, megtorló becsapásai rendkívüli mértékben zavarták a lakosság békéjét. 1577 szeptemberében a magyar származású Ferhád Hasszán füleki bég magához véve a divényi, szécsényi és a Rimaszombat melletti szabadkai őrséget, Murány, Krasznahorka, Szendrő és Miskolc vidékét pusztította 2000 emberével. A vásáros népet ugyan kifosztották és több mint kétszáz embert rabságba hurcoltak, visszatértükben azonban éjnek idején a borsodi Vadnánál 600 emberével rájuk csapott a kallói kapitány. Több száz törököt levágtak, sokat elfogtak, elvették ágyúikat és nagy zsákmányra téve szert, a foglyokat kiszabadították. Ferhád Hasszán sebekkel borítva tudott 10 Nógrád megye története 145
