Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

megyék követeit is meghallgatta, az 1405. évi II. dekrétumát pedig a királyi tanács határozata után, a királyi szentesítés előtt a megyegyűlések elé terjesztette megvitatásra. Egyre több országos feladat elintézése is a megyegyűlések elé került. Pl. az 1406 ápriliásában kezdődők feladatává tette a király, hogy az I. Lajos, Mária és az ő pecsétjével kiadott adományleveleket — mivel ezek a királyi pecsétek elvesztek és azok hitelességének központi ellenőrzése és újbóli királyi pecséttel való ellátása maradéktalanul nem ment végbe — kérjék be tulajdonosaiktól, vizsgálják és rostálják meg azokat. Ez az intézkedés a nagyurak nem mindig tiszta birtokügyeinek ellenőrzését is a megye nemeseinek univerzitása elé utalta. Az egyházi tizedszedők és az adóbérlők visszaéléseinek meggátlása céljából pedig az 1411. évi dekrétum már egyenesen megparancsolta, hogy az ispán a szolgabírákkal és a megye nemeseivel együtt intézkedjék a túlkapások ügyében. Ez tette szükségessé, hogy 1435-ben Zsigmond — valószínűleg a nógrádi Aranyi István által fogalmazott — két dekrétumban is szabályozza a megyék hatáskörét és megvédi a megyegyűlések tekintélyét. Az 1435. évi I. dekrétum VI. tc-e a hadszervezést is a megyékre bízta. Eszerint a megye nemessége „a középrendű nemesekből, és nem a hatalmasokból, válasszon egyet", aki a hadjárat kihirdetésekor a szolgabírákkal együtt számlálja és írja össze minden birtokos minden jobbágyát, és a lajstrom hiteles másolatát adja át a megye ispánjának. Ez a rendelkezés hívta létre a megyei hadbiztosi intézményt, amelynek utolsó feudális kori tisztségviselője megyénkben Madách Imre volt. Az 1435. évi II. dekrétum II. tc-e a szolgabíráknak szintén „a vármegye tehetősebb, jómódú nemesei közül" való választását rendelte el. Az V. tc. szabályozta a szolgabírák hatalmaskodási ügyekben történő tanúkihallgatásainak és ítélet hozatalainak módját. A VII. tc. elrendelte a bírságok megyegyűlések idején való beszedését és, hogy azokat a nemeseket, akik akkor, amikor a közgyűlést „királyi levél erejével" hívták egybe és azon nem jelentek meg, 3 márka bírsággal kell sújtani. A XVII. tc. pedig elrendelte egy olyan ,,középrendű" nemes megválasztását, aki a magszakadások, a birtokadományok és zár alá vételek esetében a szolgabírákkal közösen jár el. Ez az intézkedés a későbbi megyei ügyész tisztét hozta létre. Ezek, és az egyéb megyeigazgatási részleteket is szabályozó intézkedések közül nem egy régi, szokásjog által szentesített is volt, de azok országosan kötelező erejű törvényekké csa^; az 1405 és 1435 közti időben váltak. Ettől kezdve már inkább csak a nemesi megye autonómiájából adódó kiegészítésekkel találkozunk. így, 1439-ben jóváhagyták a Zsigmond idejében hozott intézkedéseket (XXIX. tc), azzal kiegészítve, hogy a hatalmaskodókkal szemben távollétük esetében generális congregatiót, azaz nádori közgyűlést kell tartani (XXX. tc). Az 1446. évi II. tc. a megyegyűlések és a megyei tisztikarok feladatává tette „a mostani zűr-zavaros időkben emelt összes várak, kastélyok és erődítmények" rögtöni leromboltatását. 1454-ben pedig elrendelték — az 1435. évi dekrétumok alapján —, hogy az alispán mellett a szolgabírák kötelesek minden birtokfoglalási és hatalmaskodási ügyben nemcsak ítélni, hanem az ítéletet végre is hajtani, (XV. tc.) továbbá, hogy a megyék nemessége válasszon annyi 8 Nógrád megye története 113