Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN
volt. A fodrászok 1951. április 3-án 8 helyiségben (1 vidéken) 30 taggal kezdtek munkához, a ruházati szövetkezetben pedig ugyancsak 1951. április 3-án, az induláskor 28 tag volt. 20 1951. február 27-én alakult a Lakásépítő és Karbantartó Szövetkezet 22 fővel. A szövetkezet megalakulásakor csak az építőszakmákat fogta össze, 1952 első felében bővült vízvezeték-, villanyszerelő és padlóburkoló részleggel. 21 Ugyanakkor a célszerűen megindított szélesebb körű szövetkezeti mozgalom erőltetett létszámfelfuttatását bizonyítja, hogy a kisiparosok száma 1949-től 1953. július l-re 68-70%-kal csökkent. Az 1953. júniusi határozatot követően valamelyest nőtt az új j onnan kiadott iparengedélyek száma. A Városi Tanács 1954. év végi tanácsülés! beszámolójában szűkmarkúnak minősítette a tanácsok kisipari tevékenységet engedélyező munkáját. A fejlődés eredményeként jelezte, hogy az 1954-ben kiadott salgótarjáni iparengedélyek száma háromszorosa az 1953-ban kiadottaknak. A tanácsok megalakulását követő hónapokban indult meg a tanácsi vállalatok szervezése. Különvált a Községi Vállalattól a Kenyérgyár, a Vágóhíd Vállalat, 1951-ben létrejött a Finommechanikai Javító Vállalat. 1952-ben az eddig megyei kezelésben működő Vastömegcikkipari Vállalat is a Városi Tanács felügyelete alá került. 1953. április 15-én megalakult a Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat. 22 Az egyre nagyobb látszámmal működő, termelési értékben is egyre gyarapodó tanácsi vállalatok megalakulásuk pillanatától kihatottak a város ipari szerkezetére, de a szövetkezeti iparral és a magánkisiparral együtt sem elégítették ki a lakoság igényeit. Termelésük nagyobb részét a központi megrendelések teljesítése jelentette. A Vastömegcikkipari Vállalat, a tervét minden évben legjobban teljesítő helyiipari üzem, pl. 1951-ben nagyrészt lókaparókat gyártott. De a Ruházati Ktsz, a cipészszövetkezet is jelentős mértékben a központi árualapra termelt. A már más vonatkozásban idézett 1954-es tanácsülési jegyzőkönyvben olvashatjuk: „A júniusi kormányhatározat értelmében a Cipész Kisipari Szövetkezetnél - 1954-ben 82 termelő taggal dolgoztak - a negyedév alatt központi árualapra termelendő 300 pár cipőt 100 párra csökkentették." 23 Ugyancsak az 1953-as párt és kormányhatározatok következtében megszabták a kötelezően a lakosság felé végzendő munkák arányát, javult a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek nyersanyagellátása, csökkent az addig rendkívül magas javítási vállalási idő. A javításokra még így is sokszor heteket kellett várni. Növekedett a tanácsi vállalatok beruházási kerete. 1954-ben a Városi Vágóhíd a hizlalda villamosítására, új műhely építésére, ipari vízzel való ellátására 300 000 forintot használt fel. 24 A város tisztaságára, városias jellege szempontjából nagy jelentőségű Köztisztasági Vállalat feladatköre az építkezések, a növekvő lakossági igények, s az államosított üzemek környékének és kolóniáinak városi kezelésbe vételével jelentős mértékben kitágult. Ugyanakkor a Köztisztasági Vállalat kapacitása nem fejlődött együtt a követelményekkel, 1954-ben még egyetlen autóval sem rendelkezett. így nagyon sok panasz hangzott el a hegyoldali fekvés és az építkezések miatt különben is nehezen rendben tartható város tisztaságára. 25
