Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

A VÁROS MUNKÁSSÁGÁNAK KÜZDELME AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER ÉS A HÁBORÚ ELLEN. A RENDSZER BUKÁSA A lakosság nagy részét kitevő munkásság, minden korlátozó és elnyomó intézkedés ellenére híven őrizte és táplálta magában a forradalom, a jobb jövő reményét, és mihelyt arra lehetőség nyílt, kifejezést is adott törekvéseinek. A forradalmi munkásmozgalom határozott cselekvéséhez a következetes szervező erőt korszakunkban mindig is a Kommunisták Magyarországi Vártja biztosította. Már röviddel a Tanácsköztársaság megdöntése után, 1919-ben megjelentek az illegális KMP röplapjai a városban is, melyek felszólították a bányamunkásságot, hogy szálljanak szembe a bányabárókkal, ne termeljenek, figyeljenek a nemzetközi szinten folyó osztályharcra. A KMP befolyása már 1922-től, de különösen 1926-tól jelentősen megnövekedett az újjáalakuló szakszervezeti csoportokban. Az első kommunista sejt Baglyasalján jött létre 1922-ben. Salgótarjánban csak valamivel később, 1926 elején alakultak kommunista csoportok Benkő Antal, Miklós Gáspár és id. Oczel János irányításával. Röviddel ezelőtt megkezdte a KMP az ifjúság megszervezését is. Az első illegális KIMSZ sejt ugyancsak Baglyasalján alakult meg 1925-ben, de rövid idő múlva követte ezt több más helységgel együtt a salgótarjáni csoport is. Közben létrejött a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, mely igen alkalmasnak mutatkozott arra, hogy kereteit a KMP felhasználja a fasizmus elleni harcban. A MSZMP vezetői az illegális kommunisták legjobbjaiból kerültek ki: a salgótarjáni városi szervezetnek pl. id. Oczel János volt az elnöke. Az 1927-ben bekövetkező rendőri akciók során a KMP és a MSZMP egész vezető gárdája a letartóztatás sorsára jutott, köztük Házi Ferenc, Pothornik József és Oczel János is. Mivel a hatóságok a vallatások során sem tudták felfedni a KMP illegális kapcsolatait, jó részüket felmentették, folytatódhatott a szervező munka. Sok segítséget adott ehhez az 1928 márciusában Losoncon tartott pártkonferencia, melyen a salgótarjáni bányavidék kommunistáit Eppich Ede, Kakuk József, Kupka József, Miskei Sándor, Pothornik József, Sulyok András és Targos Árpád képviselte. A konferencia határozatainak ismertetésére Salgótarjánban és környékén Pothornik József vállalkozott. A salgótarjáni kommunistáknak döntő szerepe volt az ezt követően kirobbant 1929. évi sztrájkban. Mivel azonban a sztrájkot újabb letartóztatási hullám követte, a kommunistáknak egyelőre vissza kellett vonulniok. De nem hosszú időre. Létrejött ugyanis és a KMP II. kongresszusának határozata alapján dolgozott a Kerületi Bizottság, amelynek munkájában Salgótarjánból Miklós Gáspár, Benkő Antal és Salamon Imre vettek részt. Aktív tevékenységük szintén közrejátszott abban, hogy 1930-ban újabb letartóztatások következtek be és bírósági eljárás során a letartóztatottakat hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítélték. Ekkor újjászerveződött a vezetőség. A Kerületi Bizottság vezetője Kakuk József lett. Sajnos a magyarországi kommunista mozgalmat, részben konspirá-