Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

ciós hibák következtében 1932-ben újabb nagy veszteség érte: a Központi Bizottság több tagjának, köztük Sallai Imrének és Fürst Sándornak - letartóztatása mellett a salgótarjáni medence illegális mozgalma is újabb csapást szenvedett. A Nógrád megyében letartóztatott és vád alá helyezett mintegy 65 „kommunistagyanús" között ott volt a kerületi bizottság nagy része és a sejttitkárok is. Közülük 40-et el is ítéltek, ebből hármat - Kakuk Józsefet, Eppich Edét és Kubovszky Rezsőt 2 év 2 hónapi fegyházra, a többieket eddig 1 hónaptól másfél évig terjedő fogházbüntetésre. A párt azonban a letartóztatások ellenére sem szűnt meg létezni. A Gömbös kormányzat időszakában azonban, a munkásmozgalom fokozottabb üldözése következtében a KMP tevékenysége visszaesett. Ezt követően a párt főként a szociáldemokrata szervezetekben igyekezett növelni befolyását.

133 A KMP önálló szervezeti élete a minimálisra redukálódott. 1940-ben hozzávetőlegesen csak 200 tagja volt az egész megyében az illegális kommunista pártnak. Ennek a létszámnak a zöme a salgótarjáni medencében működő sejtekbe volt szervezve. E sejteknek a munkáját rendkívül megnehezítette a szélsőjobboldal jelentős előretörése. A háború kitörését követően a KMP a háborúból való kilépés jelszavát hirdette meg, és erőfeszítéseket tett az antifasiszta, függetlenségi mozgalom megteremtése érdekében. Megélénkült a propagandamunka: röplapszórás, az elégedetlenség szítása. Még az illegális Szabad Nép egyes példányai is eljutottak a megyébe. Egyre nőtt a kommunista párt politikája iránti érdeklődés és mint majd még látni fogjuk, a kommunisták munkája a fasiszta rendszer utolsó időszakában minden addiginál nagyobb eredményeket ért el.

134 A város munkásságának szervező erőiről szólva a továbbiakban elsősorban a Szociáldemokrata Várt tevékenységéről kell megemlékeznünk. A párt jelentőségét az adja meg főként, hogy a Horthy-rendszer politikai viszonyai között cselekvési lehetőséget nyújtott a munkásosztály számára. Fontos szerepét még az a tény sem csökkenti döntően, hogy a párt vezetői sorában jobboldali beállítottságú, peyerista vezetők is tevékenykedtek, különösen a 20-as években. A szociáldemokrata pártszervezetek becsületes és érzelmileg szocialista munkástömegei mindig elhatárolták magukat a jobboldali vezetőktől, legjobbjaik pedig - a kommunistákkal együtt - az osztályharcos baloldal legkövetkezetesebb képviselőiként léptek fel. Az említett jobboldali vezetők sorában talán leginkább a már korábban is említett Klárik Ferencről kell szólnunk, ő ugyanis az 1922-es választások után Salgótarján város nemzetgyűlési képviselője volt. Ebben a minőségben azonban főként jobboldali gondolkodásának adott hangot. Az országgyűlés 1925. évi költségvetési vitájában pl. elmondott hozzászólását is keresztény-szocialista és fajvédő nézetek jellemezték és evangéliumi idézetekkel, valamint trianonellenes megnyilatkozásokkal volt teletűzdelve. A helyi lap vezércikkírója meg is jegyezte róla, hogy „azokhoz tartozik, akiknek az a szerepük, hogy a polgári társadalom szempontjából a szükség esetén keresztény köntösben nemzeti színű zászló alatt mutatkozzon".

135 Klárik mellett Fajd Pál és Princz Ferenc bizalmiak, továbbá Csóka Vendel tartoztak