Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Az idegen uralom elleni gyűlölet állandó táplálójává vált az a súlyos teher, mely a Bach-rendszerben a falu népére nehezedett. A katonaság, a csendőrség eltartása, a megnövekedett hivatali apparátus újabb és újabb terheket rakott a parasztok vállaira. A rendes adók mellett súlyos terhet jelentett a megyében állomásozó katonaság eltartása. 1849. november 13-án érkezett Salgótarjánba az a parancs, mely felszólította a bírót, hogy a község azonnal 23 kila (kb. 12 % q) rozsot szállítson Balassagyarmatra és azt az Estei Ferdinánd gyalogezred részére, Petőffy János élelmezési biztosnak adja át. A salgótarjáni parasztok alig tértek vissza a hosszú balassagyarmati útból, már várta őket a másik harácsoló parancs, melynek értelmében december 7-én ugyancsak Balassagyarmatra kellett 20 kila rozsot, 170 részlet (porció) szénát és ugyancsak 170 részlet szalmát beszállítaniuk. 1849 szilveszterét azzal ünnepelték a tarjániak, hogy ölfát fuvaroztak a katonaság részére, a sipeki erdőből Balassagyarmatra. Márciusban, mikor már alig-alig volt valami a kamrákban, újra rekviráltak és 4 kila rozsot, 4 kila zabot (2-2 q) 40 porció szénát és 40 porció szalmát kellett azonnal Balassagyarmatra vinni. Végül még ugyanebben a gazdasági évben, május 8-án, mikor már végleg kiürült minden és mindenki az új termést várta, 10 kila és 24 itce rozsot, 3 kila és 32 itce zabot és 24 részlet szénát kellett 24 órán belül Balassagyarmatra küldeni. A katonai terhek behajtásánál rendkívüli szigorúságot tanúsítottak. A falu kénytelen volt még az éhezők szájából is kivenni a falatot, mert nem teljesítés esetén katonai executió következett, mely gyakorlatilag egyenlő volt a falu kifosztásával. Élelmiszerek beszolgáltatásán túlmenően azonban egyéb terheket is rótt a katonaság eltartása a lakosságra. A faluban állomásozó csendőrséget nemcsak a község élelmezte, de a csendőrszállások takarítása, sőt a csendőrök fehérneműjének mosása is a falu asszonyaira várt. Különleges katonai követelésekkel is találkozunk. 1850-ben pl. utasították a bírót, hogy három ágyat, ágyanként l-l derékaljjal, dunyhával, két-két vánkossal és lepedővel azonnal vitessen a faluból Balassagyarmatra. E rendelkezés végrehajtása bizonyára nagy gondot okozott Salgótarjánban, mert a paraszti házakban ágyat nemigen találtak. A katonai terheket a katonaság részére végzett állandó fuvar tette teljessé, mely erősen igénybe vette a falu állattartó gazdáit.

29 A későbbiekben, a viszonyok konszolidálódásával a váratlan és az előre ki nem számítható terhek megszűntek. A rendszeres, egyre emelkedő adóterhek azonban bőven „kárpótolták" a falut, a katonai terhek megszűnéséért. A Bach-rendszer időszakában szinte évenként újabb és újabb adókat találtak ki. Megjelent mint új adó, a jövedelmi adó, a házadó és a legkülönbözőbb címeken szedett illetékek. Salgótarján lakosságának tiszta jövedelmét 1853-ban 3091 forint 30 krajcárban állapították meg. Ez után a községre kivetett adó 554 forint 23 krajcár volt. Ebből 494 forint 38 krajcár földadó, 59 forint 45 krajcár házadó. Országos pótlékként a volt jobbágyok és zsellérek adóforintonként 3 krajcárt, úrbéri megváltásként 9 krajcárt fizettek. Ez is jelentős összeget - 110 forint 52 krajcárt - tett ki. 1853-ban tehát Salgótarján lakosai megállapított tiszta jövedelmük majdnem egyötöd részét (665 forintot) adóba fizették. Az összeg