Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

nagyságára jellemző, hogy ugyanekkor magának, Salgótarján községnek évi összes jövedelme a községi ingatlanok után mindössze 24 forint volt, s ez a következőkből tevődött össze: a községi rétek hasznából 4 forint, a korcsma évi haszonbéréből 20 forint. Az sem enyhítette a salgótarjáni jobbágyok elkeseredését, hogy 1850. március 3-án du. 3 órakor elsőízben lehettek tanúi annak, hogy a közteherviselés értelmében a salgótarjáni jegyző előtt megjelent „méltóságos jessenicei Jankovich Antal úr és I. Fiscalis Vellis úr és bíró Benkő Antal, h. bíró Bolla István jelenlétében a múlt 1849. július havátul kezdve 1850. január l-ig 80 pfrt-ot és 35 krajcárt hiány nélkül által adott", adóba. Az uraság a terheket nem arányosan viselte. 1850-ben Jankovich uradalomhoz tartozott Salgótarján területének 90%-a, ugyanakkor 1850. év évi adójául az uradalom tiszttartója Zsiska Gáspár úr csak 123 pengő forintot és 38 krajcárt fizetett, ami az 1850-es adóteher % része lehetett. Az adófizetés a Jankovichoknak amúgy sem okozhatott gondot, hiszen mint császárhű nagybirtokosok azon kevesek közé tartoztak, akiknek a jobbágyfelszabadítással bekövetkezett veszteségeiket már korán megtérítették. Nem csekély kártérítést kaptak, 1854-ben pl. 7456 forint 15 ktajcárt fizettek ki kártérítés címén Jankovich Antalnak.

11 A császári kormányzat azon igyekezete, hogy minél több adót hajtson be, természetszerűen vezetett a védekezésnek ahhoz a formájához, hogy a parasztok igyekeztek jövedelmeiket elhallgatni, az adóalapot eltagadni. Ebben Jankovich Antal úr mutatott példát. 1851-ben feljelentés érkezett ellene a megyefőnökhöz, mely szerint hatalmas juhállományának kilenctized részét eltagadta. A megyefőnök utasította Baross Mihály füleki szolgabírót, hogy vizsgálja ki az ügyet. A vizsgálat kénytelen volt a császárhű földesúrral szemben megállapítani, hogy bizony nem 1426 db. juha van, mint azt bejelentette, hanem legalább 3500 birka tartozik az állományába, tehát juhállományának ha nem is a kilenctized részét, de több mint felét letagadta. A vizsgálat nagyvonalú volt, felelősségrevonás nem történt, az úri összetartás, a császárhűség megvédték a kellemetlenségektől Salgótarján mindenható urát. A parasztok mögött azonban nem állt a hatalom, nekik csak összetartásukkal lehetett a törvény zárt kerítésén a rést megkeresni.

31 Az adók behajtása kíméletlen könyörtelenséggel folyt. Az adófizetés napjai a falu gyásznapjai közé tartoztak. A bírókat és jegyzőket fenyegetéssel és anyagi haszon ígéretével igyekeztek serkenteni. „Az adófizetés napjára a jegyző és a bíró jókor reggel jelenjen meg ... Kik adójukat még most is vonakodnak megadni, a bíró a jegyzővel azoktól zálogot szedjen és három napig magánál tartva, ha ki nem váltja negyedik napra adassa el, bármi légyen is az. Ha valaki ellenszegülne, azonnal tegyenek jelentést. Én mindenesetre a császári-királyi csendőröket fogom helységről-helységre küldeni. Amikoris a tizedeseknek napidíja 20 krajcár, a közcsendőröké pedig 15 krajcár pengőpénzbe fog megállapíttatni. Az előfogatokon kívül a jegyző és bíró szinte ezen díjakat húzandja" - olvashatjuk a salgótarjáni bírónak szóló rendelkezésből. A volt jobbágyok vállaira rakott terhek azonban nem zárultak az állami adóval. Rendszeresen fizettek a salgótarjániak a füleki takarékmagtárba. Ezen befizetésnek azonban