Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

visszavétele; Üj szegedi csata; Harcra magyar; Népek események; gróf Zichy Ödön kivégeztetése; gróf Latour, gróf Lamberg; Szökött huszárok; Marha elleni versek; Erdély elvesztése és Bem; Verseci győzelem; Őfelsége az ifjú király; Óbecsei tábor első csatája; báró Jellasics József históriája; Rózsa Sándor; Imádság a békességért; Nagy Kossuth Lajos életleírása." E röpiratok, elbeszélések egynémelyike Salgótarjánban is meghúzódhatott elrejtve a mestergerendák fölött, az olvasni tudók olvasták s tanították emlékezni a fiatalokat a nagy időkre. Hasonló eréllyel sürgették a szabadságharc időszaka alatt megjelent napilapok beszolgáltatását. Salgótarjánban csak a plébánosnak járt magyar nyelvű hírlap, melynek 184849-es példányait 48 óra alatt kellett Fülekre küldeni a főcsendbiztoshoz. A nép hangulata mindvégig ellenséges maradt, az ellenállást nehezen törték meg, ezt bizonyítja az 1850-ben, 1853-ban ismételten elrendelt statárium. Az abszolutizmus fojtó levegőjét érzékelteti, hogy még a falusi összejövetelek, szórakozások rendjét is szabályozták. Tilos volt a zene, a tánc, nemcsak nyilvános helyeken, hanem még családi körben, lakodalmakban is. A lakóhely elhagyását még a megyén belül is útlevélhez kötötték.

27 A Bach-korszakban a reakció, a katonai diktatúra legdurvább módszereivel igyekezett a viszonyokat konszolidálni. Az önkényuralomnak azonban csak a tartózkodást, csendet sikerült elérnie. A nyugalom mögött ott parázslott a gyűlölet az idegen uralom és annak magyar kiszolgálói ellen. A Bach-rendszer tíz esztendejében szinte mindig várni lehetett, hogy kitör az elfojtott szenvedély. A hivatalos vezetés számítva erre, a legártatlanabb megmozdulások alkalmával is megtette a szükséges óvóintézkedéseket. 1852ben pl. „oskola-tanító" választásra került sor Salgótarjánban. Erre az egyáltalán nem politikai jellegű eseményre kiküldött tisztviselőt ilyen instrukciókkal látta el a főszolgabíró: „Ügyeljen, hogy ott semmi politikai demonstrációknak helye ne legyen." A választás eredményéről, annak lefolyásáról pedig egyenesen a katonai kormánynak kellett jelentést tenni. 1852-ben a Bach-rendszer az elért „lecsendesítési sikerek" bemutatására az országba hozta I. Ferenc Józsefet, aki Balassagyarmatra is ellátogatott. A királyi fogadást színházi előadásként rendezték meg. Salgótarjánból is kirendeltek jobbágyokat a megyei bandériumba. A salgótarjáni résztvevőket Fülekre rendelték be s mivel tudták, hogy jó ruhájuk úgy sem lesz, csak kalapbokrétát, árvalányhajat kellett magukkal vinniök. A kalapszalagokat, mellényeket, tiszta gyolcs ingeket, gatyákat Füleken osztották ki, hol azonban azokat mindjárt gondosan ládába csomagolták és így szállították Balassagyarmat határáig, hogy útközben el ne piszkolódjanak. Az erőszakkal, rendőri, csendőri felügyelettel felvonultatott tömeggel az uralkodó iránti hűséget látszólag demonstrálni lehetett. A hatóságok félelmét, a nép igazi érzelmeit azonban jól mutatja a falvaknak ugyanekkor kiadott szigorú rendelkezés arról, hogy a falvakba vezető utakat, a község határát éjjelnappal „kirendelt óvó emberek gondosan és szorgalmasan őrizzék, nehogy valami gaz merénylet történjen."

28