Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

kocsikkal nem lehetett közlekedni rajta. A fuvaros ok megkerülték tehát a templomdombot és a Régi Posta utca vonalában a Tarján patak felé kikerülték azt és a Pécskő patak medrében tértek vissza a főútra. Az így keletkezett háromszögletű területen - 70-150 négyszögöles apró telkeken - nagy összevisszaságban 15 egylakrészes szalmatetős zsellérviskó települt. Nagyobb kétlakrészes épület itt csak a kántor háza, továbbá a Tarján patak mellett a Huszár-had telkes jobbágyainak házai voltak. Az iskola a megyei út közepén állt, az út körülfolyta az iskolát. A mai Rákóczi út mentén a templomtól a Pécskő utcáig a Balgóczky, Ponyi, Langár, Fülöp, Nagy családok kétlakrészes telkes jobbágy házai álltak. A mai Pécskő utca helyén, a patak medrében akkor is egy utca vezetett a hegy felé. Az út mentén, elsősorban annak baloldalán a hegy lábánál 20-30 zsellérház települt. Az utcasor végét két veremlakás zárta le, valószínűleg a cigánysor őse. A falu magja a Pécskő utcától a mai Arany János utcáig terjedt. A házak az út jobboldalán helyezkedtek el, a telkek felszaladtak a környező dombra. Mintegy 30, elsősorban telkes jobbágyház helyezkedett el itt. A házsort megszakította a temetőnek, a mai városi tanács épülete helyén álló két magyar holdnyi területe. A mai Arany János utcával zárult a falu. Az Arany János utca őse szintén csermely mellett futott fel a hegyre, rajta további zsellérházak húzódtak meg. Az utcától északra, a mai Salgó utcáig mindössze 5 nagygazda kiterjedt udvarát és lakóépületeit találjuk, köztük az egész telkes Bolla és a féltelkes Ponyi családokét. A falu másik része a Meszes lábánál húzódó út és a Tarján patakból kivezető csatorna mellett szétszórtan álló, mintegy 20 zsellérházból és a mai Karancs utca baloldalán a veremoldal dűlő felé tekintő telkeken települt 7 telkes jobbágyházból állt. A csatorna mellett épült a falu malma. A falu két részét a Tarján patakon keresztül út kötötte ugyan össze, de a patakon híd nem volt, csak gázló. A 126 paraszti házból mindössze 41 volt kétlakrészes, 85 csupán egylakrészes. A kétlakrészes ház esetében a pitvar és a lakószoba melletti kamrát lakóhelyiségül - elsősorban az asszonyok hálóhelyiségéül - használták. A telkes jobbágyok házai általában 4-800 négyszögöles, zselléreké 75-200 négyszögöles belsőségeken helyezkedtek el. A házak nem az utcasorban, hanem az utcától távolabb, arra merőlegesen épültek. A telken, a házon kívül melléképületként csak csűr és disznóól állt, a marhaól minden esetben egybeépült a házzal, annak tartozéka volt.

7 A ház központi helyisége a kb. 2,5 ölx2,5 öl (1 öl 1,89 m) alapterületű lakószoba volt. A trágyával kevert földdel lesimított szoba fontos tartozéka az annak majd negyedrészét magába foglaló kemence, melyet vagy a pitvarból fűtöttek, vagy a szobából és füstjét a kürtőn vezették el. A kemence a főzés mellett hálóhelyül is szolgált, ennek tetején, padkáján aludtak az idősebbek és a gyerekek, így a szoba legfontosabb bútordarabja is volt. Az asztalon kívül ugyanis egyéb bútor a szobában nem is található, a falakat lócák szegélyezték. A fény két 20x20 cm-es kis ablakon lopakodott be, melyet nemegyszer még a múlt század közepén is csak hólyag borított. A házhoz tartozott a pitvar,