Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
évi katonai térképfelvétele - A falu környékén az erdők ekkor már jóformán teljesen ki voltak irtva. A kopár hegyoldalak közt, a templom körüli emelkedésen épült a falu, amelynek az 1784-1787. évi népszámlálás szerint 57 háza volt. 115 - Ugyanennyi állapítható meg az 1782. évi térképen is, ha a 300 személy befogadására alkalmas templomot, 111 a falu északi szélén lévő kápolnát és a falutól keletre emelkedő dombháton levő, hatalmas alapterületű uradalmi juhlakot leszámítjuk. - Azt, hogy ez a falukép hogy változott meg 1848-ig, térképek hiányában nem tudjuk nyomon követni. Csak az vehető biztosra, hogy a Tarján patakon átvezető hidat 1838 után kőből építették fel. 174 - Ezen át vezetett a fő közlekedési útvonal a falu nyugati peremén. MŰVELŐDÉSI VISZONYOK Salgótarján népének művelődési viszonyai szorosan összefüggtek a csaknem kizárólag római katolikus falusiak vallásos életével, illetve az egyház akkori művelődési tevékenységével. Ennek közvetítői a papok és a tanítók és pedig a templom és az iskola voltak. - A kettő között azonban óriási a különbség. A templom mindenkire hatott, az iskola pedig csak kevesekre. - Némileg ezt bizonyítja, hogy míg a plébánosok névsorát csaknem hézagtalanul ismerjük 96 , a tanítókét alig. Korszakunkban az 1692-től 1697-ig működő plébánoshelyettes Tapolcsányi Marton Ignác licenciátust 1697-ben követte az 1703-ig működő Gyökeres György, az újratelepülés utáni első plébános. 1703-tól 1711-ig volt plébános Kovács Mihály. - 1712-1717-ig Vancsa (Vansza) Ferenc, 1717-1725-ig pedig Saáry István volt a plébános. - 1725-ben került ide nemes Gyurcsányi András, aki a theológiai baccalaureátusi fokozatot érte el főiskolai tanulmányai során. 1731-ig volt itt plébános. Utóda 1731-1736-ig az ugyancsak baccalaureátus Szabó János. Ót követte a bölcsészeti és theológiai dr. Okolicsányi János, aki 43 éves korában itt halt meg és itt is temették el Salgótarjánban. - Halála után 1738-tól 1741-ig Germány János, 1741-1745-ig Bucsányi Miklós a plébános. 1745, június 13-án - az anyakönyv szerint - Pauncz (Paunach) Mátyást iktatták be plébánosnak. Más adatok szerint 1745-1751-ig Szikoray Márton a plébános. - 1755-1764-ig Kálmány János theológiai baccalaureátus és 1764-1774-ig Paulini Imre, 1774-1776-ig pedig Lubik György voltak a plébánosok. 1776-ban Salgótarjánt is az esztergomi egyházmegyéből az akkor alapított rozsnyói püspökséghez csatolták át. - Ekkor, 1776 májusában Mikó Ferenc lett a plébános. Valószínűleg 1778-ig, mert ezév novemberétől - talán mint helyettes - Kovacsoczy Lajos minorita szerzetes esketett. 1779-től megint van plébános, mert az esketések „sub cura parochi", vagyis a plébános közreműködésével történtek, de ennek nevét eddig nem ismerjük. - 1788-ban már Hegyessy Pál a plébános. 96 1794-ben, „az atyja és a maga érdemeire nézve, mint különben együtt birtokos urat is", táblabíróvá nevezte ki a főispán. 175 1815-ig működött. - 1816-1827-ig Pogány Albert (Béla) esperes és tiszteletbeli kanonok a plébános. Levelezést folytatott a régiségbúvár Jankovich Miklóssal, akit
