Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
A bíró kötelessége, többek közt, a falu tűzrendjére való felügyelet is, amire 1729-ben Szluha György figyelmeztette az uradalom tiszttartóját. 147 Salgótarján falubíráinak névsorát eddig csak töredékesen sikerült összeállítani, mert az összeírásokban nem mindig vannak feltüntetve és nem mindig az ő nevük áll a listák élén. - A rendelkezésünkre álló és eddig viszonylag bővebb XVIII. század eleji adatokból - például 1714-ben Ponyi András, 1717-ben Godó Mátyás, 1718 Filep Ambrus, 1723-ban Fődi Mátyás, 1727-ben Godó Boldizsár, 1734-ben Ponyi Gergely voltak Salgótarján bírái 159 - nem derül ki, hogy milyen időközben vagy milyen szempontok szerint kerültek a tisztség viselői sorába. - A község életének egyik legkritikusabb időszakában, az úrbérrendezéskor, 1770-ben és 1771-ben Balkóczky vagy Balkovszki András volt a bíró és Fabjáry Ignác a jegyző. 106 A faluigazgatás mikéntjéről is nagyon kevés adatunk van és csak azokat az ügyeket ismerjük, amelyek végül is a megyei közgyűlés elé kerültek. - így például - a már említett határpörökön kívül - ilyen ügyek voltak 1805-ben Salgótarján és Karancsalja határjeleinek a megújítása, 159 1807-ben a salgótarjániak és vizslásiak Gömör megyei tolvajok által elhajtott juhainak ügye 160 és az uraság béreseinek a Kubinyiak béreseitől elszenvedett sértéseinek a megtorlása; 161 - 1818-ban a katonai küldöncök számára adott só és gyertya árának (25 Ft 54 krajcár) kifizetése 162 ; - 1831-ben a katonai küldöncállomás Salgótarjánból való elhelyezésének kérése 163 és a hamis pénzzel fizetett adó ügye; 164 1832-ben és 1833-ban a katonai kiadások megtérítésének kérdése 165 , 1836-ban és 1838-ban a salgótarjániaktól Abaúj megyei tolvajok által ellopott juhok ügye. 166 - Állandóan visszatérő ügy volt a Fülek felé vezető út és hídjainak karbantartása, 167 és a beiszapolódó, árvizeket okozó Tarján patak medrének tisztítása és szabályozása. 168 Igen fontos adatokat tartalmaz a falu közigazgatási életére vonatkozóan is az az 1840től kezdődően fennmaradt ún. Táblás Könyv, amely a katonai sorozásoktól az árszabásokig, az adószedéstől a hiteles korcsmai mértékekig, a statáriumtól a községi számadásokra vonatkozó utasításokig, a helytartótanácsi rendeletektől a szolgabírói intézkedésekig mindazt magában foglalja, amit, mint Salgótarjánt is érintő ügyeket a község vezetőségéhez leküldték. Adataiból a füleki járás egészét érdeklő ügyek is kibontakoznak és ezekből leszűrhető, hogy a községi jegyző, a bíró és az esküdtek tevékenysége elválaszthatatlan és szerves része volt a járás és megye adminisztrációjának. Például egy 1844 november 29-i, a községek bíráihoz intézett főszolgabírói utasítás szerint: „Minden hirdető levelek a falu jegyzőkönyvébe bevezettessenek, minden új bíró a jövő adószedéshez hozza el a jobbágyoknak és a zselléreknek összeírását. Ezen összeírást a jegyzők pontosan készítsék el, mert a közmunkákat, ha hogy az összeírás pontos s igazságos nem lenne, igazságosan fel nem oszthatnám". Ez a községi közigazgatási munkavégzés már bizonyos mértékben háttérbe szorította a földesúr nyílt befolyását a falu ügyeinek intézésébe. - így a nemesség gazdálkodása szempontjából fontos aratórész meghatározása is a „Tekintetes Karok és RendekI" megszólítással a községi Táblás Könyvbe került bele. - Eszerint 1845-ben ez az ősziekre nézve minden 14., tavasziakra
