Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN
A korszerű urbanizáció útján A salgótarjáni politikai és állami vezetés hallatlan optimizmusára jellemző, hogy már 1945 májusában a városi képviselőtestület ülésén a Magyar Kommunista Párt Városi Bizottságának küldötte felvázolta a városfejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket. Ezeket az irányelveket, mint reális elképzeléseket a későbbiek során az általános városrendezési tervek készítésénél maximálisan figyelembe is vették. A felszabadulástól a helyi tanácsok megválasztásáig, 1950-ig működő helyi önkormányzati szervek és közigazgatási hatóságok tevékenységében, éppen a tartalmi változások következményeként fellelhetők már a szocialista állami gazdasági szervező, kulturális nevelő funkcióból adódó törekvések. A tanács létrejötte után e törekvések köre egyre inkább bővült, azonban mivel a tanácsoknak az első időszakban rengeteg nagy fontosságú feladata volt, a rendelkezésre álló anyagi eszközök főként csak a meglévő intézmények működésével és minimális fejlesztésével kapcsolatos igények kielégítését tették lehetővé. A helyi tanácsoknak azonban már az első választási ciklusban kialakultak a viszonylag hosszútávú - 3-5 éves - várospolitikai elképzelései, olyan elképzelések, melyek az egész városorganizmust átfogó várospolitika kialakítását tartották szükségesnek. Ehhez mindenekelőtt az egységes városrendezési koncepció kialakítására volt szükség. Az egységes stratégia kialakítása során viszont mód nyílott a városrendezés taktikájának kialakítására is: mint az iparfejlesztés iránya, üteme, a lakótelepek kialakításának sorrendje, a közintézmény-hálózat fejlesztésének területi elhelyezése, üteme és hasonlók. Ma már mindezek a törekvések természetesnek tűnnek, sőt ma már jogilag is szabályozva vannak. A tanácsválasztást követő évtizedben azonban még sem országos gyakorlattá nem alakultak, sem erre vonatkozó jogszabály nem létezett. A városrendezési tervek készítésére irányuló salgótarjáni törekvéseket - amelyeket mai szemmel is feltétlenül pozitívnak kell értékelnünk - főként az tette indokolttá, hogy az általános városrendezési terv készítését megelőzően mindössze egyes városrészek beépítési tervei készültek csak el, másrészt azért, mert az Építésügyi Minisztérium által központilag irányított állami lakásépítésre nyílt lehetőség. Ennek annál is inkább nagy jelentőséget adott az, hogy az 1950-es években központilag irányított állami lakásépítés politikailag is rendkívül indokolt kezdeményezésnek bizo-
