Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN
1964-ben, érződött, hogy Salgótarjánnak megvannak az adottságai, hogy országos rangú képzőművészeti kultúrát teremtsen. „... Megyénkben évek óta nagyon tevékeny képzőművészeti élet folyik. Városunk bővelkedik képzőművészeti kiállításokban, rangos bemutatókban. Művészeink „aranycsapata" is a városhoz kapcsoltan fejti ki tevékenységét. Salgótarján új arca, konstruktív rendű üzemi épületei, az ipari munka ezerarcú szépsége ösztönzőleg hat az alkotó művészre. Egy-egy bemutató rendszeressége, másrészt évről évre értékesebb munkásságot tükröző hatása érdeklődést keltett már eddig is. Az egyes tárlatok a körülötte kialakuló véleménycserékkel, vitákkal együtt segítséget adtak a továbblépéshez. Jogos az igény: ipari városunk ne csak a termelés, hanem a kultúra területén is járjon mérföldes csizmával, mind szorosabbra fűzve kapcsolatait a művészetekkel..." 1965-ben felépült négy modern műtermes lakás, amely megteremtette az alkotó munka zavartalan feltételeit. A törzsgárda új tehetséges művészekkel bővült. A város legmarkánsabb karakterű képzőművészei sikerrel szerepeltek rangos országos és nemzetközi tárlatokon. Sok, nem itt élő művész fordult meg a városban - a Budapesti Képzőművészeti Gimnázium több nyáron át itt szervezte meg művésztáborát - élményeiket alkotásokba formálták. 1965-től Salgótarján hat alkalommal adott otthont az Észak-Magyarországi Területi Kiállításnak, amelynek örökébe 1971-ben a Tavaszi Tárlat lépett. Az itt rendezett színvonalas kiállítások közül az Országos Zománcművészeti Biennálék emelkedtek ki. A tárlatok anyagi feltételeinek megteremtéséből részt vállalnak a város nagyüzemei, díjakkal, vásárlásokkal, ösztöndíjakkal segítik a képzőművészet fejlődését. Egy-egy kiállítást átlagosan 5-6 ezren tekintenek meg, s a látogatók arányát tekintve Salgótarján az ország városai között az előkelő 2-3. helyen áll. A város köztereit, jelentős középületeit élvonalbeli szobrászok, festőművészek alkotásai díszítik. „...Nagyszerű ünnepi érzés, hogy az észak-magyarországi művészek salgótarjáni seregszemléje évente a felszabadulási ünnepségek keretében nyílik. A képzőművészet és - tágabban - az emberi alkotóerő szocialista megbecsülésének mintegy jelképe az a program. És éppen ez kelti az igényt, hogy a képzőművészet ne csak „ünnepi program" legyen, hanem élőbben, mélyebben épüljön bele a „hétköznapokba" is. És hol támadhatna ilyen igény, ha nem a gyönyörűen épülő Salgótarjánban, amelynek mindinkább kiteljesedő új városképét kiváló szobrászati alkotások gazdagítják, abban a Salgótarjánban, amelyet már-már a „mozaikok városának" nevezhetünk. Sok munka, nagy akaraterő, az emberi kultúra értékeit becsülő és értéket teremteni képes szocialista humanizmus hozta mindezt létre, az éves seregszemléket, az állandó nyilvánosságnak szánt alkotásokat, az egyre szervezettebb közönséget, az új típusú műélvezőt és új típusú mecénást..." 41 - olvashattuk szakvéleményként a fenti sorokat. A város művészei gondozzák a - Hazafias Népfront Megyei Elnökségének védnöksége alatt megjelenő - Kiáltás című irodalmi plakátot, amely az országban egyedüli ebben a műfajban. Jelentős részt vállalnak a városban is egyre erősödő Madách-kultusz ápolásából.
