Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

végezhető szertartásokat, amiért neki a hívek évi 4 Ft-ot és 21 kila búzát adtak. A leány­egyházak a plébánosnak stólát fizetnek, ami üresedés esetén a rectort illeti. - A templom el volt látva kegyszerekkel. Ostyasütője és három templomi zászlója is volt. Belső díszí­téséről és harangról nem tesz említést a jegyzőkönyv. 60 A salgótarjáni egyháznak különben, nem tudni melyik évben, gróf Balassa Bálint, mint annak kegyura odaajándékozta a tarjáni malom és a korcsma jövedelmét, amivel a saját földesúri jövedelmét csorbította. 59- 1665. július 18-án iktatták be Salgótarjánba és Karancskeszibe plébánosnak Csiky Istvánt, aki 1668-ig működött. 1668. július 19-én lett utódja Salgótarjánban Farkas István, aki előzőleg Rimócon volt plébános és aki Tarján­ból 1672. május 20-án Csitárra került plébánosnak. Utóda ezen a napon Farkas András lett, akinek távozására nézve nincsenek adataink. 61 A falu vallásos életének viszonylagos rendezettsége mellett nagy szerepe lehetett a falu és környéke életében a „parasztvármegyének", ennek a jobbágyság köréből kialakult és a nemesi vármegye által is elismert bűnüldöző fegyveres szervezetnek. - Ennek 19 nóg­rádi hadnagysága egyikébe Salgótarján is beletartozott a környező falvakkal együtt. 62 A lassan kibontakozó fejlődést 1663 óta Szécsény újbóli török uralom alá kerülése és a kuruc világ kibontakozása nehezítette meg. 1687 novemberében Thököly a Zagyva völgyén vonult csapataival északra. Ez a Salgótarjánon való átvonulás nyilván nem ment kártétel nélkül. A falu lakosságának „futása" azonban 1682 nyarán következett be, ami­kor Thököly Füleket erdélyi, török és tatár hadak támogatásával ostromolta és ezek jelentős része a Zagyva-és a Tarján-patak völgyen vonult fel. Fülek pusztulása vidékünk pusztulását is magával hozta, sőt azt még meg is előzte. 63 - Ekkor széledhettek el Salgó­tarján lakosai a távolabbi vidékekre, hogy egy részük csak 8-10 év múlva térjen vissza régi lakóhelyére. - A falu lakatlan volta ellenére is, 1683-ban még mindig uradalmi köz­pont, ahová a karancsaljai jobbágyok kötelesek terményszolgáltatásaikat beadni. 64 - Bi­zonytalan, hogy ez meddig tartott. 1683-ban, Bécs ostromának idején, a Thököly által megszállt területeken a még oly királyhű főurak is kénytelenek voltak hozzá csatlakozni, ha jószágaikat meg akarták tar­tani. - Ezt tette Salgótarján földesura, gróf Balassa Bálint is. Bécs sikertelen ostroma és a török visszavonulása után I. Lipót király elkobozta a Thökölyhez pártolt urak birto­kait, azokét kivéve, akik a Pozsonyban összeült bizottság előtt letették a hűségesküt. Ezek közé tartozott gróf Balassa Bálint is, akit korponai főkapitányi tisztébe is visszahe­lyeztek. - Éppen a korponai katonaság ellátásának biztosítása végett utazott Rabattá főhadiszállására, Besztercebányára, amikor 1684 januárjában Zólyomban meghalt. 65 Birtokait tetemes zálogösszegek terhelték. Balassagyarmat fele 66 és a salgói uradalom - kisebb zálogbirtokok kivételével - Szunyogh Gáspárné, orbovai Jakusith Katalin kezén volt. Mikor került hozzá, nem tudjuk. Ugyanígy bizonytalan, hogy Tarján terüle­téből Vendégi mikor és miért jutott Kajály Pál kezére, vagy, hogy mikor volt kénytelen Balassa Bálint 400 forint hatalmaskodási büntetéspénz fejében a losonci Kántor Pálnak 4 jobbágytelket a salgótarjáni 24-ből átadni. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom