Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

nyainak alakulása a munkásosztály minden vonatkozásban következetesen érvényesülő hatalomra jutásának, s a hatalommal való megfontolt gazdálkodásba való beletanulásának folyamatát tükrözi. A város fejlődésének eseményei és eredményei komoly, nehéz, buktatókkal teli politikai munkát bizonyítanak. Az önmaga is változó, összetételében és tapasztalataiban alakuló salgótarjáni proletariátus - az iparmedence proletariátusa - felelősséggel formálta át a város, s bizonyos fokig Nógrád megye politikai arculatát. A munkásosztály politikai és szervezeti egységének létrejötte 1948-ban betetőzte a forradalmi átalakulást Magyarországon, a hatalom kizárólagos tulajdonosa az egységes munkásosztály lett. A felszabadulás után kibontakozó forradalom proletárdiktatúrába torkollott. A szocialista forradalom győzelmével megváltozott politikai, társadalmi - gazdasági körülmények alapjaiban új helyzetet teremtettek Nógrád megyében is. A két munkáspárt megyei egyesítő konferenciájának határozatában olvashatjuk: „A Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása, a két munkáspárt egy párttá való összekovácsolása, új perspektívát nyit meg a magyar nép s ezen belül Nógrád megye lakói előtt. Megteremti a feltételét az új alapokon felépülő Nemzeti Függetlenségi Frontnak, lehetővé teszi a munkásparaszt szövetség kiteljesedését."

79 1950-ben, az országos tanácsválasztások keretében, Nógrád megyében is létrejöttek a különböző szintű tanácsok. A Megyei Tanács székhelye a megyei munkáshatalomnak mély gyökeret biztosító, jelentős forradalmi munkásosztállyal rendelkező Salgótarján lett. A tanácsoknak, a proletárállam legdemokratikusabb formájának kiépülésével megnyílt az út az uralkodó osztállyá vált munkások és a szövetségükben lévő parasztság előtt a hatalom minél tökéletesebb gyakorlásához. A munkásból lett városi tanácselnök vezetésével 101 tagú Városi Tanács irányította Salgótarján közügyeinek intézését rendkívül nagy felelősségérzettel és körültekintéssel. A tanácsi munkát a közvélemény segítőkészsége kísérte. A tanácsülések napirendjein a város fejlesztésének legjelentősebb kérdései szerepeltek, sok esetben évtizedek óta húzódó ügyekben döntöttek megalapozottan s ugyanakkor a múltban megszokott huzavonák nélkül a város dolgozóinak képviselői. Az általános politikai érdeklődés bizonyítéka a kezdetben széles tömegkapcsolatokra törekvő tanácsi tevékenység mellett többek között az üzemekben kibontakozó versenymozgalom, a felélénkülő társadalmi, tömegszervezeti élet. Az államosításokat követően Salgótarján üzemeiben fokozódott, szélesebb talajon tovább terebélyesedett a versenyszellem, a munkafelajánlások egyre több emberre terjedtek ki, s egyre jelentősebb eredményekre vezettek. A Szabad Nógrád 1949. április 7-i száma tudósít pl. róla, hogy az Acélárugyár versenyre hívta ki a Zagyvapálfalvai Bányagépgyárat, az Acélgyár 14,6 %-os többlettermeléssel győzött.

80 Ugyancsak a Szabad Nógrádban olvashatjuk 1949. november 5-i dátummal: „Mi a Salgótarjáni Acélgyár hideghengermű műhelyének dolgozói jelentjük, hogy október 27-én teljesítettük, illetve 7,6 tonnával túlteljesítettük tervünket."

81 Az idézetben szereplő terv: az első hároméves terv. Október végéig, tehát a két és félévre rövidített határidő előtt két hónappal, ugyancsak teljesítette hároméves tervét