Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

a Salgótarjáni Üveggyár, majd az Acélárugyár acélöntődéje. A teljesítés legfőbb záloga a munkásság lelkesedése, amely bizonyítására egyetlen példát idéznék: 1951. januárjára csak az Acélárugyárban 2 643 dolgozó tett egyéni versenyvállalást.

82 „Érthető, hogy az országban jó bizakodó légkör uralkodott. Viszonylag gyorsan növekedett a termelés, egy sor gyár újjáépítése befejeződött, az életszínvonal is valamivel gyorsabban emelkedett a vártnál.

83 A proletárdiktatúra létrejöttét országszerte követő gazdasági, társadalmi átalakulás Salgótarjánban is bizonyíthatóan meglévő forradalmi lendületét, a szocialista átalakulást jellemző kedvező politikai légkört a párt- és állami életben jelentkező ferdülések, a személyi kultusz okozta hibák törték meg. Az adminisztratív eszközök alkalmazása eltorzította a lelkes felajánlásokból született munkaversenyeket, túlhajtotta az eredmények nyomán a párt vezetői iránt kialakuló bizalom megjelenési formáit. 1950-től megjelennek, és sokasodnak a Salgótarján életét tükröző dokumentumokban és újságcikkekben a közvélemény, s ezen belül a munkásközvélemény romlását közvetve jelző, a versenyvállalások nem kielégítő teljesítését csak objektív indokokkal magyarázó cikkek. A tanácstagok legfőbb feladata a begyűjtés teljesítésének szorgalmazása lett. A Városi Tanács VB. ülésein a leggyakrabban szereplő téma az egyértelműen munkásváros Salgótarjánban is: a begyűjtési terv teljesítése volt. Ugyanakkor 1951-ben a város paraszt lakosságának egy része a piacon vásárolta meg a beadásra szánt terményeket, s 1951-ben megnőtt az élelmiszerért sorbaállók száma. Az élelmezési gondok nagymértékben csökkentették a munkakedvet és különösen a munkásnők és munkásfeleségek körében rontották a politikai hangulatot. Nehezítették az üzemi munkaszervezés következetlenségei. Bizonyítékul egyetlen példát idézek: A Szabad Nógrád 1951. június 29-i száma pl. „Kötelezettségvállalás - dolgozók nélkül" című cikkében az Acélgyár munkaversenyeinek hiányosságait elemezte, „a vállalások íróasztal mellett készülnek, nem hallgatják meg a dolgozók véleményét. Szervezési és anyagellátási gondok vannak. Sok a kapkodás és tervszerűtlenség az üzemekben, az egyik helyről a másikra helyezik a dolgozókat."

84 Az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata csökkentette a személyi kultusz erejét, mérsékelte a gazdaságpolitika hibáit, javította az életszínvonalat. „1953ban leszállították 800 ruházati, majd 10.000 közszükségleti cikk árát. Az árleszállítás kedvezően érintette a város dolgozóit. Az üzletek forgalma több lett."

85 Ugyanakkor megnőtt a munkaerővándorlás, az igazolatlan hiányzások száma. Kedvezőtlen politikai hatása volt a párt és tömegszervezetek taglétszámában 1949 óta folyamatosan jelentkező, az 1951-től gyorsuló felduzzadásnak. 1949. novemberében Nógrád megyében 25 788 párttagot és 3 752 tagjelöltet tartottak nyilván. A tagok 67 %-a, a jelöltek 57 %-a salgótarjáni járásban és a városban élt, az ipari munkásság 80 %-a MDP tag.

86 A párttagok magas aránya szinte elmosta a különbséget a munkásosztály és a párt kö-