Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

A város gazdasági életében bekövetkező változások következetes végrehajtásában nagy szerepe van az építőiparnak. A felszabadulás előtt nem volt Salgótarjánnak a szocialista építés számára alapot jelentő építőipari vállalkozása. A magánvállalkozások alig jelentettek számításba vehető kapacitást. A szocialista iparosítással meginduló ipari rekonstrukciók, majd Salgótarján új városképének kialakítása jelentős mértékben megnövelte az építőiparral szemben támasztott igényeket. A város szocialista átalakításával járó beruházásokat nem lehetett kisipari módszerekkel megvalósítani. Az első nagyobb méretű és szocialista jellegű építőipari vállalat 1948-ban alakult Salgótarjánban, pontos neve: Salgótarjáni és Bányavidéki Építési Nemzeti Vállalat. 1949-ben egyesült a kisebb építési kapacitást képviselő Építőmunkások Építési Szövetkezetével. Az új vállalat már nemcsak a szénmedence építési feladatait látta el, tevékenysége kiterjedt az egész megyére. 1951-ben a szocialista iparosítás következtében országosan megnövekvő beruházási igények kielégítésére központi rendelkezéssel létrehozták az építőipari trösztöket. Salgótarján lett a székhelye a Salgótarjáni és Bányavidéki Építési Nemzeti Vállalat jogutódaként működő ÉM. 63.sz. Állami Építőipari Trösztnek, amely Nógrád megyén kívül Eger, Gyöngyös és Hatvan környékének építkezéseit is kivitelezte. A túlságosan nagy működési terület bonyolulttá tette a vállalat munkáját, felduzzadt az adminisztrációs létszám és a szervezésre fordított idő. 1955-ben, amikor a több megyére kiterjedő trösztök helyett megyei építőipari vállalatok alakultak, a 63. sz. Állami Építőipari Tröszt jogutóda az ÉM Nógrád megyei Építőipari Vállalata lett. Ez a vállalat jelenleg is Salgótarján üzemi beruházásainak és városépítési munkáinak legfőbb végrehajtója. 1951-ben alakult meg a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, s 1953-ban a Nógrád megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat, a két vállalkozás 1963-ban egyesült és közös tanácsi vállalatként működtek tovább.

45 A két Salgótarján székhelyű - állami és tanácsi - építőipari vállalattal kapcsolatos elvárásokat az MSZMP 1970-es városi pártértekezletének anyaga a következőkben fogalmazta meg: „A IV. ötéves terv városi és városon belüli ipari beruházási feladata jelentősen meghaladja a III. ötéves terv építőipari teljesítési szintjét. Az előttünk álló fejlesztési célok csak az építőipar minden szektorának általános és nagyarányú fejlesztésével valósíthatók meg."

46 A bányászat visszafejlesztésének, új üzemek telepítésének, a hagyományos nagyvállalatok rekonstrukciójának kérdése perspektivikusan megoldódott, a helyiipar fejlődése reményt keltő, Salgótarján város gazdasági haladása, dinamikus városfejlődése biztosított. Ugyanakkor, amíg az elképzelések megvalósulnak, sok gonddal kell megküzdeni. A város lakóinak nagy feladatokat kell megoldania, mindenek előtt úrrá kell lennie a szerkezeti változások és a modernizálás folyamatával együttjáró átmeneti problémákon.