Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN
SALGÓTARJÁN TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI ARCULATÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐ VONÁSA A felszabadulás után meginduló mélyreható politikai és gazdasági változásokkal öszszefüggésben jelentős módosulás ment végbe Salgótarján társadalmi szerkezetében. Természetesen a város népességének és társadalmi rétegződésének változásai beágyazódtak az országban lezajló alapvető társadalmi folyamatba. A termelési viszonyok szocialista jellegű átalakulásának és a nagyarányú iparosításnak a hatására megváltozott Nógrád megye - s ezen belül Salgótarján társadalmi tagolódása. Salgótarján 1950-es megyeszékhellyé válásának egyéb történeti és politikai tényezők mellett egyik oka a város erőteljes gazdasági és társadalmi kisugárzó ereje, vonzóköre volt. A felszabadulás előtt jelentős agrár túlnépesedéssel küzdő Nógrád megye társadalmi szerkezetének egészségtelen tüneteit az 1945-ös agrárforradalom sem volt képes teljes egészében megszüntetni. 1945-tel felszámolt feudális eredetű nagybirtokrendszer maradványaként 1949-ben is jelentős volt a mezőgazdaságból megélni nem tudó három holdon aluli földdel rendelkező paraszti lakosság száma. Ugyancsak jelentős volt - a gazdasággal rendelkezők 65,5 %-a - az öt holdnál kisebb területet művelők aránya. 47 A paraszti túlnépesedés felszámolását csak a mezőgazdaságon belül nem lehetett végrehajtani. A felesleg elszívása elsősorban a szocialista iparosítás során jelentkező nagymérvű ipari munkaerőigénnyel volt megoldható. Nógrád felszabadulás előtti társadalmi-gazdasági struktúrájának egyértelmű következménye, hogy az ipari munkaerőigény megyén belül elsősorban Salgótarjánban és a salgótarjáni járásban jelentkezett. A társadalmi átrétegződési folyamat - az országos gyakorlatnak megfelelően - Nógrád megyében is a többgenerációs parasztcsaládok felbomlásával, illetve a klasszikus kétlaki családok munkássá válásával vette kezdetét. A meginduló társadalmi mozgást más oldalról közelítve úgy fogalmazhatunk, hogy a fejlődő ipar munkaerő-szükségletét elsősorban a mezőgazdasági népesség ipari munkavállalása biztosította. A parasztság egy részének ipari munkássá válási folyamata országos méretekben elsősorban 1949-1963 között ment végbe. Nógrád megyében a parasztság létszámának ezen időszak alatti évi átlagos csökkenése 3056 fő volt, míg a munkásosztály évente átlag 3641, az alkalmazotti réteg 952 fővel gyarapodott. Még nagyobb mérvű ezen belül a kereső lakosság átáramlása, a parasztság 1949 és 1963 között évente 909 dolgozóval csökkent, a munkásosztály pedig 1880 keresővel gyarapodott. így az 1949-ben a népesség 48,2 %-át kitevő mezőgazdasági népesség aránya 1963-ig 27,3%-ra csökkent, az 1949ben 29,9%-ot kitevő ipari és építőipari népesség aránya pedig 1963-ra 41,8 %-ra növekedett Nógrád megyében. 48 Természetesen a földhiánnyal küzdő Nógrádban sem a mezőgazdaság volt a jelentkező ipari munkaerőigény kielégítésének egyetlen forrása. A két alapvető gazdasági ág közötti átrétegződéssel egyidőben jelentősen nőtt az összes keresők száma. A fiatalok és eddig a háztartásban dolgozó nők munkába állítása a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági ágazatokban egyaránt megtörtént.
