Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

alá tartozott. Somoskővárát-Kékkő és Divényelfoglalása után - őrsége elhagyta és csak egy öreg drabantot hagytak benn a várban, aki az ablakokba állított szalmabábukkal igyekezett annak védett voltát igazolni. A várat a törökök rohammal elfoglalták, őrét karóba húzták és a környék népéből sokakat rabságba hajtottak.

44 - Somoskő elfoglalása után Salgó vára már kisebb jelentőségű a törökök számára. 1593 őszén a magyar és német csapatoknak sikerült Divény, Ajnácskő, Fülek, Somoskő, Salgó, Buják, Hollókő és Kékkő visszafoglalása és azok végérvényes megtartása. - Ezzel megszűnt vidékünkön a közvetlen török uralom, de nem szűnt meg az 1593-1606 közti háborús évek alatt a létbizonytalanság. Török, tatár, magyar és német csapatok állandó mozgása, rablása, gyilkolása, követelődzése az erdők sűrűjébe való menekülésre kényszerítette az életben maradtakat és ezek az állapotok a XVII. század elején is csak alig mérséklődtek.

45 Salgó várát többé nem építették fel. Ezért azon kevés váraink közé tartozik, amelyek - némi XVI. századi módosítással - a XIV. századi főúri menedékvárak jellegzetességeit őrizték meg. Igazi rablólovagvár, amit a hegy meredeksége miatt, középkori fegyverekkel,' még kevés védő esetében is, szinte lehetetlen volt elfoglalni. 585 m magasságban kezdték el a középkori várépítők a 600 m magasságig lejtősen emelkedő, 10-20 m széles várudvar kialakítását. Idáig, a várat nyugat és észak felől körülvevő udvarba, lóval is fel lehetett jutni. Itt voltak a szolgák lakásai és az istálló. Az udvar legmagasabb, keleti pontján vájták sziklába a hatalmas vízgyűjtőt. Itt kezdődött a belső várfal, amely a keskeny hegygerinc nyugati végén emelt, mintegy 7 m széles és 10 m hosszú főúri lakrészhez vezetett. Ezt egy kb. 17 m hosszú és 6-8 m széles udvarrész kötötte össze a 625 m magasságban emelkedő öregtoronnyal. Ez téglalap alakú, mintegy 7 m széles és 12 m hosszú építmény volt, és a vár esetleges elfoglalása esetén a végső védelem céljait szolgálta. Az öregtorony alatt fekvő, csúcsával délkelet felé néző ötszögű bástya XVI. századi építmény. Agyúállás volt, ahonnét még kiskaliberű ágyúkkal is sikeresen meg lehetett akadályozni a várba való feljutást.

46 Derencsényi Farkas fiának, Istvánnak halála után 1573-ban, Rudolf király Balassa Jánosnak, a költő Balassa Bálint apjának adományozta a salgói uradalmat. - Balassa János 1575-ben halt meg és ekkor birtokai - amelyek közül akkor Kékkő, Divény és Salgó török uralom alatt voltak - két fiára, Bálintra és Ferencre szálltak. - Salgótarjánnak tehát 1575-től Bálintnak 1594-ben Esztergom ostrománál, Ferencnek pedig 1596-ban a tatárok elleni hősi haláláig a két Balassa testvér, illetve 1594-től apja, Bálint és 1596-tól, nagybátyja Ferenc révén is a kiskorú Balassa János volt a földesura. A kis Balassa János vérszerinti és törvényes gyámja, a két fivér nővére, Balassa Mária, Paczoth András felesége, majd özvegye, mindent elkövetett Nógrád megye törvényszéke előtt, hogy az árva jogait rokonaival, Balassa Imrével és Zsigmonddal szembenmegvédje, és álláspontját a megye is magáévá tette. - A pert - aminek jogosságáról Rudolf király 1595 novemberében Nógrád vármegyéhez intézett parancslevele is tanúskodik - végül