Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

is megnyerték, és az ifjú visszakapta az úgy látszik részben a Losoncziak, részben a Balassák által elfoglalt birtokait. 1601-ben azonban meghalt, és így birtokai a királyi koronára szálltak vissza.

47 Ekkor megint olyan időszak következett be Salgótarján birtoklástörténetében, amely még felderítésre vár. Egyes források szerint 1600-ban Rákóczi Zsigmond birtokában volt a falu, de hogy milyen címen és meddig, arra nézve nincs adatunk. Hihető, hogy ezután a salgói uradalom valamiképpen a Balassák birtokai közé került vissza, annak ellenére, hogy az az 1598., 1624. és 1660. évi osztálylevelében és birtokösszeírásban nem szerepel.

48 - Kétségtelen, hogy az 1548-ban Derencsényi Farkas által vásárolt salgói uradalom részei továbbra is együtt maradtak, és hogy 1661 előtt II. Balassa Bálint és Balassa Imre Salgó vára és tartozékai egymás közti felosztása miatt pereskedtek. I. Lipót király ugyanis 1661 júniusában meghagyta Lessenyei Nagy Ferenc ítélőmesternek, hogy Salgó vára és tartozékai Balassa Bálint és Imre közötti felosztását addig, amíg Szelepcsényi érsek a barátságos egyezséget megkísérli, függessze fel.

49 Ez az 1664 óta gróf Balassa Bálint - szintén költő, Balassa Andrásnak a fia és a költő Balassa Bálint János nevű fiával pereskedő Zsigmondnak az unokája - 1649-ben vette át elhalt apja birtokait.

50 - 1661 tájától ő a salgói uradalom tényleges birtokosa, és igyekszik annak határait a szomszédokkal szemben biztosítani.-Ezek során a salgótarjániak és a vecseklőiek Róna-bérc és Gortva-kő körüli vitája mérgesedett el különösképpen. Nógrád megye 1672. augusztus 16-án Füleken tartott közgyűlése is foglalkozott az üggyel és hivatkozott az 1672. július 19-i megyei végzésre, amely megtiltotta gróf Balassa Bálintnak, hogy azon a címen, hogy a vitatott helyek Salgótarjánhoz tartoznak, a vecseklői lakosokat, ha ott találja, elfogassa, marháikat pedig elhajtassa, mert kitűnt a tanúvallomásokból, hogy a vitás terület emberemlékezet óta mindig a vecseklői földesurak és jobbágyaik használatában volt.

51 - Ugyanekkor azonban Balassa Imre is igényt tartott a salgói uradalomra, mert a gyöngyösi ferencrendieknek 1679. március 11-én adott menedéklevelében a „Pest, Pilis és Solt vármegyék főispánja, Beszterce, Divény, Kékkő, Salgó, Surány, Eberhard kővárak örökös ura" címet használta.

52 Salgótarján lakosságának a közvetlen török uralom utáni, de a töröknek is adót fizető hódoltsági életéről keveset tudunk. Néhány jellemző adat azonban ismeretes Nógrád megye 1626. május 26-án Losoncon tartott közgyűlésének a szőnyi béketárgyalások folytatásához adott utasításaiból. Eszerint a vidék - a béke ellenére is - szinte állandóan tele volt kaland után induló török és ezeket megfékezni akaró magyar végvári katonákkal. - így a siroki törökök egy ízben lesben álltak a tarjáni tógáinál és rácsaptak az arra elvonuló füleki „gyalog legényekre" és azok közül kettőt levágtak. - Rendkívüli mértékben sarcolják a lakosságot is. Az egri törökök például a rendszerint fizetni szokott 10 forint készpénz, 10 szekér széna, 10 kila búza, 10 kila zab, 10 kila árpa és 10 icce vaj helyett minden tétel után annak két és félszeresét, azaz 25 egységet követelnek. Ennek következtében Salgótarján lakosai