Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

bizottságok a bányai munkásképviseleti szervekkel karöltve - a helyi nemzeti bizottság határozatát támogatva - szintén követelték, hogy a Balassagyarmaton működő Népbíróság Salgótarjánban tárgyalja a háborús bűnösök ügyeit. Ilyen tárgyalásra csak egyszer került sor, az is botrányba fulladt. A Népbíróság annak a tisztviselőnek az ügyét vizsgálta, aki elárulta a német csapatok vezetőinek és a magyar csendőrség parancsnokának a Gusztáv aknába leszállt bányászok tervét 1944 novemberében. A Népbíróság e személyt felmentette. Miután a bányászok és gyári munkások ezt megtudták, munkájukat abbahagyva a tárgyalás színhelyére vonultak, behatoltak az ülésterembe és a bíróság KGP-beli delegáltjait megverték. A gyári és bányai üzemi bizottságok vezetői - hogy megóvják a megtámadott személyeket újabb atrocitásoktól - a bíróság tagjait bezáratták a városi börtönbe.

65 Az üzemi bizottságok keretében működő igazoló bizottságok - különösen a Népbíróság létrejötte előtt - foglalkoztak azoknak a volt műszaki vezetőknek az ügyével is, akik az utolsó percig kitartottak a németek és nyilasok oldalán, és részt vettek az üzemek leszerelésében, a felszerelések elszállításában. Miután a vétkesnek ítélt személyek ügyét kivizsgálták, javaslatot készítettek a helyi nemzeti bizottságnak és a rendőrség városi vezetőinek, hogy azokat a rögtönzött internáló táborba helyezzék el. Előfordult, hogy a nyugatról visszaérkezett népellenes tevékenységgel vádolt személyt - aki korábban műszaki vagy adminisztratív munkát végzett - beosztották vasútépítésre, vagy a különböző nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyeken dolgoztatták őket.

66 Akadt olyan dolgozó - aki ugyan részt vett a dolgozók élelemmel való megkárosításában -, az üzemi bizottságok alkalmazták. Miután az illetők tevékenységüket ugyanott folytatták, ahol 1944 végén abbahagyták és nem tanultak az eseményekből, az üzemi bizottságok ezekkel szemben is eljártak, állásukból menesztették őket.

67 Az üzemekben - az üb irányítása alatt - működő igazoló és fegyelmi bizottságok időközönként fegyelmi ügyeket is tárgyaltak. Az igazoló és fegyelmi bizottságok fontos feladatát képezte a munkafegyelem biztosítása, a lopások megszüntetése. Az infláció időszaka alatt ugyanis a dolgozók számottevő része a munkából kimaradt és időközönként feketéző körutakat tett, hogy a maga, illetve családja számára ilyen úton szerezzen élelmet. A feketéző körutak „árualap"-ját a gyárból kicsempészett cikkek képezték. A fegyelmi bizottság és a gyári őrségek tagjai gyakran felfigyeltek arra a jelenségre, hogy az emberek egy része normális külsővel érkezik munkahelyére, és a munka végeztével meggörbülve, púposán hagyja el az üzem területét. Volt, aki a műszak után húzta a lábát, mert a bakancsba helyezett szög igen megnehezítette a járást. Ezeket a „testi hibákat" - pl. az acélgyárban azok a szöggel, patkóval stb. tele zsákok okozták, amelyeket a munkások különböző testrészükön próbáltak elhelyezni és kicsempészni. Az acélgyár fegyelmi elbocsátásokkal próbált küzdeni a lopások ellen. 1946 januárjáig pl. 57 személyt küldött el fegyelmi úton a gyárból. A büntetéseknél azonban differenciáltak. A visszaesőket véglegesen, a szakképzett, idősebb munkásokat - méltányossági okokból - csak 3-4 hónapra bocsátották el. Esetenként az élelmiszermegvonást is alkalmazták.

68