Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

nekiindulnak Budapestnek és bányászcsákánnyal csinálnak rendet. Izzó hangulatban figyelmezteti Salgótarján munkássága a reakciót: ez az utolsó intelme".

59 Figyelemreméltó a salgótarjáni tűzhelygyár dolgozóinak rohammunkája is. Korábban probléma volt a munkafegyelemmel, mert az igazgatóság nem törődött a dolgozók élelmezésével. Április elejére a termelést csőd fenyegette. Az üb bátran kiállt a dolgozók mellett: üzemi gyűléseken ismertették, milyen károkat okozna az országnak és milyen következménye lenne annak, ha az üzem nem teljesítené vállalt kötelezettségét. A munkások megértették a kérdés jelentőségét, megindult a munka. Napi 12 órát is dolgoztak a lakatosok, esztergályosok, szerelők. Május elsejére a vállalt munkát befejezik - ígérték a dolgozók.

60 A Magyar Kommunista Párt fontos kezdeményezése volt a közigazgatás korszerűsítése, az állami adminisztráció leépítése, s ezzel együtt az államapparátusban és a közhivatalokban lévő reakciós erők eltávolítása. A Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei Bizottsága 1946. január 6-i konferenciájának határozati javaslata is foglalkozik e fontos problémával. Ezért a 15/1945. ME. rendelet alapján működő városi I. számú Igazoló Bizottság mellé - amelyet Boros Antal vezetett - Miklós Gáspár elnökletével 1946. február 1-i hatállyal létrehozták a II. sz. ún. Külön Igazoló Bizottságot a 10/1946. ME. rendelet alapján. A bizottság tagjai a következők voltak: Krajer Ferenc az SZDP helyi szervezetének megbízottja, Szabó Pál a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, Párosi János a Szaktanács, Morovnyán Ferenc az MKP, Földi János a Nemzeti Parasztpárt részéről, valamint Hlavnyai Alajos tisztviselő voltak. A jogi képviseletet Dr. Marjányi Jenő látta el. A II. számú ún. Külön Bizottság február 12-én kezdte meg működését.

61 A Külön Bizottság feladata volt azoknak a személyeknek ismételt felülvizsgálása, akik a visszavonuló német, illetve nyilas csoportokkal önként elvonultak, illetve nyugatra távoztak. Az újonnan megalakult bizottság alaposságára, sokoldalú munkásságára jellemző, hogy az igazolási eljárás alá vont személyeknek előzetesen részletes önéletrajzot kellett beadniok és a 19 pontot felsoroló kérdőívre kellett kimerítő választ adniok. Az újbóli igazolási eljárás elé azokat a személyeket vonták elsősorban, akik ellen írásos, vagy szóbeli bejelentés érkezett.

62 A Külön Igazoló Bizottság 1946. február 15-től 1947. március 17-ig 97 személy ügyével foglalkozott. 51 főt leigazolt, 19-et nem (ebből 15-öt állásvesztésre, 4-et feddésre), 2 főt pedig vezető állásra alkalmatlannak ítélt. Egy nem igazolt személy ügyét áttették az ügyészséghez. Több, az igazoló eljárás alá vont ügyét különböző szervekhez vagy az I. számú Igazoló Bizottsághoz tették át elintézés végett.

63 Jellemző a I. számú Igazoló Bizottság „forgalmára", hogy 1947 személy ügyét zárta le 1946. március 26-ig.

64 Az üzemekben létrehozott igazoló bizottságok is fontos politikai feladatot oldottak meg. Saját hatásörükben foglalkoztak a volt fasiszta, népellenes, nyilas személyek felszabadulás előtti tevékenységének vizsgálatával. Egyeseknél kezdeményezték azok felelősségre vonását is. Kapcsolatot tartottak fenn a Balassagyarmaton működő Népbírósággal, hogy az eljárás alá vont személyek ügyét végletesen lezárhassák. A gyári igazoló