Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

azonban - mivel a párt tömegbefolyása nagyobb volt, mint a szavazatok száma, és mert mozgósítani tudta a tömegeket a létfontosságú feladatok megoldására - továbbra is megmaradt. A dolgozók széles rétegeire támaszkodva újabb harcot indított. A harc közvetlen célja a bányák államosítása volt. E nehéz munkában nagy segítséget adott, hogy 1945 decemberében létrejött a kommunisták vezetésével a Gazdasági Főtanács, amelynek a fő feladata az infláció megfékezése, a spekuláció letörése a dolgozók jobb ellátásának biztosítása lett. Számottevő szerepet vállalt az ipari üzemek államosításának - többek között a bányák állami kezelésbe vételének - előkészítésében is. Fenti feladat megoldásában jelentős segítséget nyújtott az 1945 decemberében ülésező szakszervezeti kongresszus is. Az MKP javaslatát Rajk László 1945. december elsején mondott nemzetgyűlési beszédében fejtette ki. Az államosítás közvetlen előkészítését szolgálta a kommunista parlamenti csoport határozati javaslata, amelyet december 4-én terjesztett be Révai József. A bányák államosítását jelentős politikai munka előzte meg. Gyűléseken, pártnapokon, röpgyűléseken ismertették az MKP határozati javaslatát a munkásokkal. A kampányba bekapcsolódott a párt központi lapja a Szabad Nép is. „Kié a bánya" c. cikkében az olvasók elé tárta a lap, hogy a bányászat néhány magyar és külföldi tőkés kezében van. A második legnagyobb bánya, a salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezetőségében foglal helyet Chorin Ferenc és négy gróf. A cikk aláhúzta azt is, hogy az államosítás tulajdonképpen csak szentesíti az eddig kialakult helyzetet mert az anyagbeszerzéstől a munkásellátásig, a szállításig mindent úgyis az állam irányít. „Másodszor szabadul fel a bányák népe" c. riportban megyénk bányász képviselői nyilatkoztak. Dömötör Sándor interjújában a legfontosabb feladatként az élelmiszer, ruha, bakancs biztosítását, valamint a gépesítés gyorsítását, a légkalapáccsal való ellátottság fokozását, a karbiddal való ellátást sürgeti a termelés növelése érdekében. Hermann Ferenc a betegek gondozásának, a gyermekek és a családok szociális ellátottsága javításának szükségességét hangsúlyozta nyilatkozatában. Oczel János nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a termelés eddig csak a munkások szívügye volt, „miközben az igazgatók a pénzt szedték fel Pesten - mi rohambrigádokat szerveztünk". A bányászok helyzetének javítását munkakörülményeinek tarthatatlansága is sürgette. Az MKP központi lapja arra is rávilágít, hogy a bányabárók nem törődnek a bányákkal, még az elemi munkafeltételeket sem biztosítják. „...A Salgótarján környéki bányák agyagos talajon fekszenek, sok a víz, állandóan működnek a szivattyúk. Vékony a szénréteg - van ahol csak 30 cm -, a nyirkos talajon ülve, fekve csákányoznak a bányászok. A nedvesség átjárja csontjaikat. Állandó omlásveszély között, rengeteg nem termelésre, hanem biztosításra szolgáló ,meddőmunkávaP dolgozik a tarjáni bányász". A bányák államosítása 1945 decemberében megtörtént. Ez nemcsak a proletárdiktatúra megteremtéséhez vitt közelebb, hanem számottevő szerepe volt a munkásoknak az állami tulajdonhoz való új viszonya kialakításában is. Minőségi változás állott be