Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)
a helyi államhatalmi szerv a megbízhatatlan elemeknek munkatáborba való helyezése érdekében is. A munkatáborba ugyancsak a városi nemzeti bizottság által megbízott több tagú bizottság javaslata alapján kerültek az arra „illetékesek." 25 Tekintettel arra, hogy a Balassagyarmaton működő népbíróság ítéleteivel szemben a helyi demokratikus erők elégedetlenségüket fejezték ki - liberális ítélethozatalaik miatt - követelték, hogy Salgótarjánban működjön a népbíróság, vagy legalábbis a Salgótarjánból érintett személyek ügye itt kerüljön tárgyalásra. 26 A bányákban, gyárakban - az 1919-es tapasztalatok alapján - megalakult ügetni bizottságok több nagyüzemünkben szinte a felszabadulást követő napokban a termelés megindításának fő erőivé váltak. A salgótarjáni Acélárugyárban a legöntudatosabb munkások már 1944 december 28-án összegyűltek. A helyszínre érkezve megállapították, hogy a legfontosabb tennivalójuk az áramszolgáltatás megindítása. Erre azért volt szükség, mert korábban az áramot biztosító vízválasztói közerőművet a németek megbénították. Rusznyák Lajos, közismert baloldali munkás állt az újjáépítés élére. A köréje sereglő munkásokat felszólította, hogy az áramszolgáltatás megindításához adjanak segítséget. A munkások lelkes, odaadó tevékenysége folytán 1945. január 3-án - tehát alig egy héttel a város felszabadulása után - már áramot adott az erőmű a gyárnak, de az egész városnak is. E munka fontosságát aláhúzza az a körülmény, hogy a február 2-án áramot szolgáltató vízválasztói centrálé is az acélgyári erőközpont segítségével indulhatott meg. Nem tartjuk mellékesnek azt sem, hogy az acélgyári villamos központ a felszabadulást követő első hetekben még a Csehszlovákiához tartozó Füleknek is szolgáltatott áramot. Az áramszolgáltatás - amelynek megindításánál különösen Szakmar Rezső és Tarjáni István végzett kiemelkedő munkát - az elég gyenge minőségű szén miatt nem volt zavartalan. A gyár későbbi főmérnöke, Lizsnyánszky Antal szerint a gyár szovjet parancsnoka kezdetben szabotázsra gyanakodott. Ezért egy, a városban tartózkodó szovjet műszaki őrnagyot küldött ki a helyzet kivizsgálására. Az ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy a villamos központ dolgozói derekas munkát végeztek, szabotázsakcióról szó sem lehetett. 27 A gyárüzemnek árammal való ellátása lehetővé tette a termelés fokozatos megindítását. Az áramszolgáltatás híre nemcsak a gyárhoz közel lakó dolgozókat hanem a város különböző területein lévőket is mozgósította. Az acélgyárban több munkás saját szerszámával jelent meg, hogy ezzel is elősegítse a termelés megindítását. Már ezekben a napokban is tapasztalható volt a munkások egy részének közösségi magatartása, a gyár és a termelés iránt érzett felelőssége. Olyan esetben is, amikor egy-egy munkagép használatba került, de még hiányzott belőle a hajtómotor, a gépeket kézzel hajtották, csakhogy termelni tudjanak. Ilyen esetek még március, sőt április hónapokban is igen gyakoriak voltak. Később ugyanis már sikerült más üzemekből, valamint Fülekről és környékéről visszahozni a hajtómotorokat. Gyakori volt az is, hogy a már korábban kiselejtezett munkagépek tárolóhelyéről, az ún. „rozsdakert"-ből keresték ki és hozták vissza a még használható gépeket, munkaeszközöket. Igen számottevő szerepet töltött be ebben az idő-
