Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)
a szovjet hadseregnek szüksége volt a vasútra és a közútra - csak erősen korlátozott mértékben indulhatott meg. A város vezetőinek mozgási lehetőségét is korlátozta e körülmény, így az első időszakban, de még februárban is a város vezetői postai úton, illetve futárszolgálat által tudtak csak az Ideiglenes Kormány tagjaival érintkezni. Később, különösen március után teremtődött meg csak a lehetősége, hogy a Debrecenben működő Ideiglenes Kormányt személyesen is felkeressék. 21 A városi nemzeti bizottság kezdeményezésére az Ideiglenes Kormány intézkedései alapján az újjáépítési, közellátási feladatok ellátása érdekében jöttek létre a különböző népi szervek és üzemi bizottságok is. A népi bizottságok a városi lakosság érdekeinek közvetlen, szinte mindennapos segítését tűzték ki célul, részt vállalva a helyreállításból és a dolgozók élelmezésének biztosításából is. A városi nemzeti bizottság február 14-i határozata alapján létrehozott Nemzeti Segélyakció Bizottság - amelynek keretében a lakosság élelmezési és segélyezési gondjait próbálták enyhíteni - főleg február végén és a tavaszi hónapokban részben helyi lehetőségek (volt uradalmi raktárakból, többek között a Szilárdy István salgópusztai gazdaságából a nemzeti bizottság utasítására beszállított élelmiszerek), másrészt, főleg az Ideiglenes Kormánytól márciusban és áprilisban kapott élelmiszerek elosztásában vállalt érdemleges szerepet. 22 A lakosság ellátását volt hivatva szolgálni - ugyancsak a nemzeti bizottság II. 28-i ülésén történt döntés alapján létrehozott - a kisiparosokat, kisgazdákat, egyéb vállalkozókat magába tömörítő Termelői és Értékesítő Szövetkezet. A szövetkezetbe való belépésre, illetve az azzal való együttműködésre felszólították a nagyüzemeket és a Szilárdyféle gazdaságot is. A lakosság ellátása érdekében a szövetkezetbe nem tömörülő termelőket és a háziasszonyokat a háziipari termelés fejlesztésére hívták fel. A koncentrációs táborok felszabadítása után egyre több deportált tért haza a városba, akik felkeresték a nemzeti bizottságot, érdeklődve itthon maradt ingóságaik, vagyontárgyaik iránt. Mivel ez a probléma a későbbiekben esetleg visszatérőket is érintette, azért a helyi államhatalmi szerv az újjáalakuló izraelita hitközség mellett vagyonkezelő bizottságot hozott létre. A nemzeti bizottság saját tagjaiból Telek Jánost és Vilezsál Árpádot bízta meg a fenti szervben való részvétellel. 23 A város demokratikus gondolkodású politikai közvéleményében egyre inkább előtérbe került a Salgótarjánból el sem menekült vagy visszatért háborús bűnösök, nyilasok, csendőrök ismert népnyúzók felszabadulás előtti tevékenységének elbírálása. Mivel a képviselő-testületben az e célra létrehozott albizottság tevékenysége nem volt elég dinamikus és működtetése ott szabályellenes is volt, a nemzeti bizottság március 9-i ülésén saját tagjaiból Igazoló Bizottságot választott. A Bizottságban az MKP részéről Boros Antal és Szoó Pál, az SZDP részéről Mikulik Gyula és Duda Lajos, a Független Kisgazdapárt megbízásából vitéz Kakuk Deák István vett részt. A jogi képviseletet a Bizottságban Dr. Bárra Károly látta el akit ugyanezen az ülésen bíztak meg Salgótarján város tiszti főügyészi teendőinek ellátásával is. 24 Ugyancsak kezdeményezőleg lépett fel
