Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

ben a nógrádi ispán és szandai várnagy Szécsi Péternek nógrádi alispánja. 1333-ban ugyanez a Rénolt, mint a „terjéni" Bulchard fia, a Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás birtokmegosztásánál „herencsényi" Tót Tamással együtt, mint Tamás vajda megbízottja szerepel. - 1358-ban viszont már fia, mint „tarjáni" Rénolt fia István tűnik fel az akkor név szerint felsorolt 11 Nógrád megyei esküdt között, mégpedig „salgói" Illés fia Dénes és „salgói" Miklós fia Miklós nevei között felsorolva, ami salgótarjáni birtokos mivoltát látszik igazolni.

31 Ez a Burchard-Bulchard, akinek német eredetű neve középkori birtokos nemzetségeink körében nem volt használatos, tarjáni földjének későbbi Vendégi neve alapján feltételezhetően német származású „hospes" azaz „vendég" lehetett. Fia Rénolt (Rajnáid, Radnót) neve viszont nem a Kacsicsok, hanem a Rátótok és a Kökényes-Radnótok felé mutat kapcsolatot. - Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy ez a Rénolt Tarján mellett Terjenben is birtokos, ami esetleg a két azonos törzsnevet viselő település korábbi - a Kacsicsokkal is összefüggő - kapcsolatára vezethető vissza. Hihető, hogy a megyénkben a XV. század második felében szereplő Vendéghy család is vagy Burkhardtól származik, vagy Vendégit megszerezve vette fel tarjáni birtokának nevét.

12 Valószínű, hogy az első megszálláskor Tarján és Terenye között más település nem volt. A X. és XI. században jöhettek létre a királyi vadásznépek foglalkozásukra utaló nevet - Vizslás, Koty, Kányás - viselő szállásai és valószínűleg szolgatelepülés Pony, Inászó és Szőrös. A XIII. században lettek falvakká a korábbi nevén (1227) „Páli"-nak nevezett Pálfalva, Andrásfalva és Újlak, és a XIII. és XIV. század fordulóján Baglyasalja, Somoskőújfalu, Somoskő-, Salgó-váralja és Zagyva a zagyvafői vár alatt. Ezek a falvak és lakott puszták részben királyi adományok, részben a nemzetségek körében meginduló családi-birtoktest alakítások következtében váltak ki az eredetileg egységesnek tekinthető területből. A családi birtoktest kialakítására nézve igen jellemző a Kacsics-nemzetség Falkoságához tartozók 1309. évi megállapodása, amelynek értelmében a békétlen idők miatt ezentúl ki-ki magának szerezhet birtokokat.

13 - Ez az elv érvényesült a Falkos-ágbeli Szécsényi Tamás birtokszerzéseiben és a „salgói" ághoz tartozó Miklósnak magatartásában. Az 1308 november 8-i kékesi találkozón ő még, mint Csák Máté híve vállalt kezességet, hogy azt a szerződést be fogja tartani, de 1310-ben már nem követi rokonai példáját, nem adja át Salgó várát Csák Máténak, hanem csendben marad és birtokai megóvására törekszik.

14 Az 1312. évi rozgonyi csata után városunk területén is lehettek harcok. A helyi hagyomány szerint ugyanis a király kegyetlen bosszút állt Csák Máté hívein és Baglyaskő-váralja lakosait megcsonkíttatta, úgy, hogy azok sántán, vakon, bénán vonszolták el magukat a Fülekpüspöki közelében lévő új településükre, amelyet azóta Bénának neveznek.

15 - Ennek a népi helynévmagyarázatra alapított hagyománynak az lehet a történeti magva, hogy Szécsényi Tamás - valószínűleg már 1313-ban, Hollókő várával egyidőben meg-