Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
szerezte Baglyast és Somoskőt, és annak lakosait katonái elüldözték. - Okmányilag azonban csak az igazolható, hogy Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után 1323-ban Somoskőt, 1324-ben pedig Baglyaskőt és Sztrahorát kapta meg adományul. - Ekkor ismét érvényesült az az elv, hogy az apák bűneiért fiaikat nem lehet büntetni, mert a Somoskő várát bíró Ják Miklós nevű fiának birtokában maradt egy, Somoskőhöz közeleső, de Baglyashoz tartozó birtokrész és azzal kapcsolatban csak jelentéktelen határhalomvitája volt Szécsényi Tamással. 16 Az, hogy Szécsényi Tamás Baglyaskőt és Somoskőt már családi birtoknak tekintette és nem vállalt közösséget azok, vele egy nemzetségből származó előző urainak Tarjánhoz fűződő ági kapcsolataival, azt eredményezte, hogy a Szécsényi család soha sem volt a falu belterületén és Salgó várában részbirtokos. így tehát a Szécsényi családból származó és 1435-ben házasságtörésért, gyilkosságért és hamis pénzverésért száműzetésre és birtokelkobzásra ítélt Salgai Miklós sem a Tarján fölött emelkedő Salgó várának, hanem Hont megyéhez tartozó, börzsönyi Salgó várának és uradalmának volt a birtokosa. 17 A „salgóiak" körében is megkezdődött a családi birtoktestek kialakítása. Elsőnek a „szőlősiek", Salgói Simon unokái közül Miklós fia Miklós és Illés fiai, Dénes és Benedek váltak ki a nemzetségi birtokközösségből. 18 - 1348-ban azután Salgói Simon leszármazottjai Miklós fia Miklós és fiai János és István, valamint Illés fiai Dénes, Benedek és Miklós szőlősi összejövetelükön felosztottákegymásközt Salgói Simon egykori birtokrészét, de úgy, hogy „a Salgónak nevezett váruk közelében levő Tarján falut" a jövőben is közösen birtokolják. 19 - Valószínű, hogy a nemzetségnek ez az ága volt a kegyura a már minden bizonnyal a tatárjárás előtt is meglevő tarjáni plébániának. A Szűz Mária nevét viselő tarjáni plébániatemplomnak 1332 és 1337 között György voltapapja, akinek évi jövedelme egy márkát tett ki, ami után hat garast fizetett a pápai tizedszedőnek. 20 - Tarjánban azonban más Kacsics-nembeli vagy rokon uraknak is lehettek birtokrészei, amint az az 1358. évi megyei esküdteket felsoroló oklevél alapján sejthető, 11 amire azonban csak mélyreható családtörténeti kutatások deríthetnének fényt. A XIV. század második felétől kezdve igen meggyérültek a Tarjánra vonatkozó adatok. - Az azonban kétségtelen, hogy Salgó vára - és vele együtt a salgói váruradalom jelentős része - új birtokos, a Rátót-nemzetségből sarjadt és magát gyakran Salgóinak is nevező Ilsvai (Jolsvai) család kezébe került. - Ilsvai Lesták, királyi ajtónálló, majd nádorispán - aki 1396-ban Kok (Kotyháza) és Maconka birtokrészeit szerezte meg csere útjánlehetett az, aki megszerezte Salgó várát, mert ő és fia, Miklós, - aki 1419-1430 közt váci püspök volt - több ízben nevezték magukat „Salgói"-aknak is. 21 Mettől-meddig tartott az Ilsvaiak salgói birtoklása, nem tudjuk. - Nógrád és Hont vármegyék 1405 májusában tartott közgyűlésén, amikor a vámszedőhelyek törvényes voltát vizsgálták és „a salgói nemesek Tarjánnak nevezett falujában régtől fogva jogosan fenntartott vámhely"-ről beszélnek, 22 az elsősorban a Kacsicsok Tarjánt közösen birtokló „salgói"-ágának tagjaira vonatkozhatik, mert Garai Miklós nádorispán 1432. évi
