Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

kasból, akik áprilisban kezdtek sztrájkolni, 1000 fő később, júniusban újra felvette a munkát.

140 Külföldön is nagy visszhangot váltott ki az 1926. év tavaszán szervezett ún. éhségfelvonulás. Ezzel kapcsolatosan még a hivatalos sajtó is elismerte: azért mozdult meg a nép, hogy „segítséget keressen, hogy sebeit megmutogassa, hogy kenyértelenné vált otthonába messziről hozzon egy kis reményt". De rögtön hozzátette, „csak lefokozott igényekkel élhetünk. Ne is reméljük, hogy akármi tüntetéssel, erőszakkal, zúgolódással kikényszeríthetjük azt az életnívót, amihez akát a béke, akár a közelmúlt konjunktúrái hozzászoktattak": a szociáldemokrata vezetők gondoskodtak is arról, hogy a Salgótarjánból és környékéről egybegyűlt 8 000 bányásznak ne legyen módja „kikényszeríteni" a jobb életet: maga Csóka Vendel állította meg a menetet és vette rá a tüntetőket, hogy csak küldöttséget menesszenek Budapestre. A küldöttség meg is kapta az ígéreteket és az intézkedések kilátásba helyezését.

141 Ha nem is járt kézzelfogható eredménnyel ez a megmozdulás, arra jó volt, hogy félelmet ébresszen a rendszer vezetőiben, hogy meggyőzze őket a munkásság erejéről, amelynek újabb megnyilvánulása nem is váratott sokáig magára. 1928-ban a szénmedencében általános sztrájk tört ki. Még a helyi lap is arról írt, hogy a tisztességes keresetért vívott harc a tulajdonképpeni ok. Majd kifejezést adott aggodalmának, hogy ha meg is oldódnak a gazdasági kérdések, sztrájkokat mindaddig rendeznek, míg a diktatúra meg nem születik. Valóban, 1929-ben újból kezdetét vette a sztrájk, azt követően, hogy a rendőrség őrizetbe vette a kommunista szakszervezeti vezetőket. A salgótarjániak kérték ekkor ugyanis a bányászkongresszust, mely éppen ezidőtájt ülésezett, hogy a sztrájkmozgalom terjedjen ki az egész országra. A jobboldali szociáldemokrata vezetők azonban nem hirdették meg az általános sztrájkot.

142 Nem múlt el megmozdulás nélkül az 1930. év sem. A megélhetési problémáknak a gazdasági válság következtében előálló súlyosbodása arra késztette a KMP kerületi bizottságát, hogy akciót szervezzen. Ennek nyomán április 12-én, miután közel 6 000 főnyi tömeg gyűlt össze a mozinál, a felvonuló munkásság a városházához ment, majd küldöttséget küldött be a polgármesterhez. Mindaddig, míg a küldöttség tagjai vissza nem érkeztek, a tömeg a csendőrség fenyegetései ellenére nem mozdult a városháza elől. A polgármester ekkor jelentette be a küldöttségnek, hogy 700 embert tudnak majd foglalkoztatni - ínségmunkásként - a Tarján-patak szabályozásánál és kilátásba helyezett bizonyos élelmiszersegélyt is a munkanélküliek gyermekei számára.

143 Az 1930-as év egyéb eseményeihez tartozik, hogy május l-re virradó éjjel röpiratosztás miatt letartóztatták Salgótarjánban Salamon Imrét; júliusban az üveggyár fehérüvegfúvó munkásai szüntették be a munkát s nem is egészen eredménytelenül: az igazgatóság az ország más üzemeihez viszonyítva 35%-kai jobb keresetet biztosított számukra. Igyekezett továbbá megelőzni a rendőrség a szeptember elejére tervezett tüntetést is, több személyt letartóztatott, köztük Miklós Gáspárt, Benkő Antalt, akik a periférián végezték - az újságíró szerint „a legkeményebb megtorlásra érdemes aknamunkájukat".

144