Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)
A jobboldali szociáldemokrata vezetőket ez azonban nem nyugtatta meg. Ezért még a 20-as években elősegítették egy sokkal nyíltabban jobboldali szervezet kialakítását, Csóka Vendel tisztviselő közreműködésével. Csóka eredetileg a bányász helyi csoport titkára volt, s miután ez a szervezet - szerinte állítólag - 1927-ben teljesen beszüntette működését (a rendőrségnek is az volt az álláspontja, hogy „teljes megszüntetéséhez súlyos nemzeti érdekek fűződnek"), Csóka megalakította a Salgótarjáni Szénmedence Bánya- és Kohómunkásainak Gazdasági Szakegyesületét, amelyet később Gazdasági Nemzeti Szövetség névmódosítással országos szervezetté fejlesztettek. Alapszabályaikban képmutató módon kimondták, hogy céljuk „a munkásokat minden politikai törekvéstől mentesen tömöríteni és kizárólag a gazdasági érdekek azonosságára tekintettel az összetartozandóság érzetét fejleszteni". S bár a szervezet az állami támogatás ellenére jelentősebb befolyással sosem rendelkezett és 1939-ben, amikor már csak 265 tagja volt, ki is mondta feloszlatását, mégis jelentős mértékben közrejátszhatott abban, hogy a munkásság egy része ne lássa világosan helyzetét és ebből eredő feladatait. 138 A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége helyi csoportja 1922-től működött a városban. Jellemző, milyen éber figyelemmel kísérte a munkájukat a rendőrség, így 1931-ben pl. még azt is kifogásolták, hogy a szervezet dalárdájában 24 éven aluli fiatalok (ifjúmunkások) is találhatók. Arra hivatkozva, hogy „az elmúlt évben terjesztett kommunista ügyiratok terjesztői és a kommunista ifjúmunkások sejtjei is ezen dalárda soraiból kerültek ki részben", felhívták a szövetséget, hogy vegye revizió alá a tagnévsort. Ugyancsak 1922-től működött a Magyarországi Famunkások Országos Szövetsége salgótarjáni csoportja is, Dankó Ferenc elnökletével. 1928-ban alakult az üvegesmunkások helyi csoportja Müller Jakabbal az élen. Rajtuk kívül működött még Salgótarjánban a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége helyi csoportja (az üveggyár dolgozói sorában Benki Imre elnökletével), valamint megalakult a bőripari dolgozók szakszervezete is Miklós Gáspár kezdeményezésére. Tudomásunk van arról, hogy tevékenyen működött Salgótarjánban az ugyancsak szociáldemokrata irányítás alatt álló Építőmunkások Termelő Szövetkezete, valamint az Általános Fogyasztási Szövetkezet helyi csoportja is. 139 Mindezek a szervezeti keretek, ha nem is olyan egyértelmű következetességgel, mint az a KMP tevékenységében megmutatkozott, kisebb-nagyobb mértékben elősegítették, hogy Salgótarján munkássága a 25 év folyamán kifejezést adjon erejének, szándékainak. A bányászság körében már az 1920-1922 években sztrájkmegmozdulások jelentkeztek. De nem maradtak el tőlük a vasasok sem. 1922-ben a Rimamurányi Rt. 1025 eltávozott munkást jelentett a polgármesteri hivatalnak. A bejelentés ilyen megfogalmazásának megvolt a célja: így a rendőrség, arra hivatkozva, hogy akit elbocsátottak, annak nincsen munkaadója, s „munkaadó hiányában sztrájkoló munkások nem lehetnek", megszüntette a sztrájktanyát, felszólítva a munkásokat, hogy ne csoportosuljanak. Az 1025 mun-
