Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

A polgári iskola ugyanezekben az években 3690, illetve 4100 pengőt kapott a várostól, így aránylag magasabb összeget, mint az elemi iskolák, hiszen a polgári fiú- és leányiskolái tanulók létszáma csak 180-200 körül mozgott. Ezúttal érdemel említést az is, hogy a polgári iskola, melynek egyik fő célja volt, hogy alapot adjon egyes, szakképzettséget adó középfokú iskolákhoz (tanítóképző, kereskedelmi stb.), tanulóinak nagy részét Salgótarjánban is a kispolgári, kevésbé tehetős rétegek gyermekeiből kapta. Az 1932/33. tanév 200 tanulójából a legnagyobb százalékot a következő csoportok alkották: iparos szülők gyermeke 49, acélgyári munkásoké 25, vasöntő-acélöntőé 11, bányászcsaládból való 19, kereskedő szülőktől 12, özvegy, nyugdíjas gyermeke 12, foglalkozás nélküli szülőké 16. A fennmaradó 56 gyermek szülei altisztek, szolgák, napszámosok voltak, csak elvétve akadt köztük egy-egy értelmiségi, vagy tisztviselő, az is csak az alacsonyabb beosztásúakból: városi végrehajtó, írnok, postai segédtiszt, csendőrtiszthelyettes, tanító stb.

121 A gimnázium, amelyet a várossá alakulás után röviddel az iparvállalatok erőfeszítései segítségével sikerült létrehozni, s melynek keretei között 1939-től már kereskedelmi középiskola is működött, az előbb említett iskoláknál kedvezőbb anyagi támogatásban részesült a város részéről: 1941-ben 8 000, 1943-ban pedig 13 100 pengőt szántak a gimnáziumra - dologi kiadások fedezésére - a felszerelés fejlesztésére pedig 10 ezer, illetve 5404 pengőt. 122 Mindez nem volt véletlen. Mikor a város 1922-ben határozatot hozott a gimnázium létesítésének szükségességéről, kihangsúlyozva, hogy a trianoni békeszerződés következtében elvesztette a 40 km-re lévő losonci gimnáziumot, mint beiskolázási lehetőséget, a balassagyarmati nehezen közelíthető meg, az aszódi pedig 80 km-re van, elsősorban csak egy szűk réteg érdekeit tartotta szem előtt. Mint már említettük, az első időkben az alapító vállalatok tisztviselőinek a gyermekei alkották a gimnázium tanulóinak a többségét, később, amikor már állami gimnáziumként működött az iskola, még mindig megvolt a lehetőség a középrétegekből származó gyermekek túlsúlyának a biztosítására. A munkásszülők közül ugyanis kevesebben tudták azokat a díjakat megfizetni, amit a gimnázium igazgatósága előírt: az 1940/41 tanévben pl. a beíratási díj 9,20 P, a filmoktatási díj 3 P, az évi tandíj pedig 100 pengő volt. A tandíj magas voltát különben a helyi lap is szóvá tette, kiemelve, hogy az országos viszonylatban is magas.

123 A 30-as évek elején egy újabb gimnázium létesítésének a gondolata is felvetődött. Mégpedig az volt az elképzelés, hogy szerzetes gimnáziumot kellene létesíteni. Volt, aki azzal érvelt, hogy többet ér ez, mint egy nagy gyárnak a létesítése. Gondoltak esetleg a piaristák, vagy jezsuiták idetelepítésére és tárgyaltak a ferencesekkel is. Ez utóbbiak később le is telepedtek, de az új iskola létesítése elmaradt.

124 Néhány szót érdemel a város területén kezdeményezett zeneoktatás is. 1934-ben még nem működött ugyan zeneiskola a városban, de a különböző iskolákban összesen 17 pedagógus foglalkozott hegedű- és zongoraoktatással. Növendékeik száma ekkor összesen 69 volt. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyével indult zongora-