Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

más területeihez viszonyítva magasabb művészi fokon, felkészültebb szakemberek irányításával, jobb tárgyi feltételek között folyt ez a munka, másrészt a lakosságnak éppen a legjelentősebb tömbjét, a munkásságot vonta hatáskörébe.

116 Sokkal kevésbé vigasztaló az a kép, amelyet a város közvetlenebb irányítása alatt folyó művelődési tevékenység mutat. Az oktatás kérdéseit természetesen nem lehet az üzemek ilyen irányú tevékenységétől elszigetelten vizsgálni, hiszen sok közös érintkezési felület és ellentét is adódott. így már az óvodákkal kapcsolatosan is. 1925-ben felmerült a kérdés, hogy a múlt század végén alakult piactéri, valamint az acélgyár melletti óvodán kívül szükség lenne egy harmadik óvodára is. A város megkereste a nagyüzemeket, hogy támogatást kérjen, ezek azonban elzárkóztak: a Rimamurányi Rt. azt válaszolta, hogy csinálja a város vagy az állam, ők megfizetik a rendes adót, többet nem vállalnak. A bánya vezetősége azzal tért ki a kérdés elől, hogy saját dolgozóiknak terveznek óvodát létesíteni.

117 Az elemi oktatásra jellemző, hogy a 20-as években működő 8 iskola közül kettő az acélgyáré volt (az acélgyári és a salgóbányai), három a bányáé (a társulati, a Forgách telepi és a Somlyó telepi), három pedig körzeti állami. A tanulók megoszlása 1928-ban a következő: tehát a város tanulóifjúságának kisebbik fele járt a város közvetlen felügyelete alá tartozó iskolákba.

118 Ezeknek az iskoláknak ellátottságára vonatkozóan jól árulkodik az a néhány számadat, melyet a hiányosan meglévő számadásokból, valamint a városi költségvetésből olvashatunk ki. Ezek szerint az 1926/27. tanév egy negyedében az állami elemi iskolák kiadása 382,67 pengő volt. Ennek kb. felét könyvekre és képekre költötték, másik fele jórészt a szolga havi bérére ment el. Az I. körzet 1941. évi költségvetése 534,40, az 1943. évi pedig 835 P szükségletet tüntetett fel, ezeknek az összegeknek nagyrésze fűtésre, takarításra volt előirányozva, ezen kívül kisebb pótlásokra, postaköltségekre, vezérkönyvek beszerzésére gondolhattak és egy kevés összeget (50-100 pengőt) szegény tanulók segélyezésére kívántak fordítani.

119 A város körzeti állami iskolái (melyek közül az I. körzeti a mai gyógypedagógiai iskola épületében, a II. körzeti fiúiskola a ma már nem létező Iskola utcában, a II. körzeti leányiskola a Pécskő utcában, a III. körzeti pedig a Forgách - ma Csizmadia - úton volt található) a város költségvetésében nem szerepeltek túl magas összeggel: erre a célra 1941-ben 10 200 P, 1943-ban pedig 10 300 P volt előirányozva. Ebből az összegből kellett az összesen 18 tanteremből álló 3 körzeti elemi iskolát fenntartani (ami az épületfenntartást és a dologi szükségleteket illeti).

120 az acélgyári iskolákban 481 tanuló, a bányai „ 744 tanuló, a körzeti állami „ pedig 801 tanuló tanult,