Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

egy csepp volt a tengerben. Az 1932. év telén hivatalosan nyilvántartott 1600 teljesen ellátatlan ember helyzetének feljavításához bizony nem sokat adott az összegyűlt és kiosztott 122 bakancs, 108 szvetter, 50 gyerekcipő, 24 leánykaruha, 5 használt férfiruha és nem csillapíthatta éhségüket az a 183 csomag hús és szalonna és 188 liter bor sem, amelyet a jótékony salgótarjániak összehordtak.

113 Az olyan elszigetelt akciók sem hozhattak döntő fordulatot, mint pl. az üveggyár igazgatójának, Kohl Oswaldnak a kezdeményezése 1933 karácsonyán. Felhívta ugyanis a gyár külföldi alkalmazottait és munkásait, hogy a város munkanélkülijeinek felsegítésére ajánlják fel egy heti keresetük 10 százalékát. A gyár 700 munkása és alkalmazottja között 32 külföldi volt, ezek valamennyien aláírták a felajánlást és így összesen 156,60 pengőt gyűjtöttek össze. Még jelentéktelenebb volt a budapesti I. csendőrkerület akciója, melynek során selejtes ruhákat (11 zubbonyt, 12 nadrágot, 5 köpenyt és 8 csizmát) ajánlottak fel a város ínségakciója számára.

114 Ugyancsak komolytalannak tűnik az a támogatás, amelyben a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége helyi csoportjának népkonyhája részesítette a rászorulókat. 1932-1933 telén fél év alatt 3620 adag, tehát naponta átlag 20 adag ebédet osztottak ki, amelynek alapanyagát a jótékonykodásból befolyt burgonya, hús, kenyér, tojás, tej és bab képezte. Elképzelhető a kiosztott adagok mennyisége és minősége, ha látjuk elszámolásukból, hogy egy adag ebédre 10 fillérnél is kevesebb költség jutott (a felhasznált anyagok értékét is beleértve).

115 A város szociálpolitikája tehát csúfos kudarcot vallott. A vezetők azonban meg voltak elégedve tevékenységükkel, ki is hangsúlyozták, amikor csak lehetett, hogy mindig a haladó kulturális és szociális szellem vezette őket. KULTURÁLIS ÉLET A szociálpolitikához hasonlóan nem sok jót lehet elmondani a város vezetőségének művelődéspolitikájával kapcsolatban sem. A művelődés ügye szintén az a terület Salgótarjánban, amelyben igen élesen jelentkezett a város széttagolt jellegétől fakadó rendkívül előnytelen sokarcúság. A legemlítésreméltóbb kezdeményezések és a legkézzelfoghatóbb eredmények itt is a nagyüzemeknél tapasztalhatók. Különösen a Rimamurányi Rt. és a Kőszénbánya Rt. voltak azok, amelyek anyagi erők és szervező munka felhasználásával olyan intézményeket hoztak létre, melyek a város egész fejlődése szempontjából döntő jelentőségűek. Elég itt utalni az iskolaügyre: a város első gimnáziumát is a vállalatok hozták létre; az ország egyik legkorszerűbb elemi iskoláját pedig a Rimamurányi Rt. emelte 1929-ben. Nagyhatású tevékenységet fejtettek ki az egyes üzemekhez kapcsolódó olvasóegyletek és azok intézményei: előadótermek, könyvtárak, továbbá ének- és zenekarok, öntevékeny művészeti csoportok. Jelentős volt az üzemek kulturális tevékenységének a hatása, hiszen egyrészt a megye