Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

blokk más színű szavazólapon szavazzon, mint amilyen a szociáldemokrata párt - és így ez a szavazók igen erős befolyásolását jelenthette - a Szociáldemokrata Párt kilátástalannak ítélve a helyzetet, két nappal a választás előtt visszalépett. Ezért a választók 53%-ától származó valamennyi szavazat a polgári-nemzeti blokk jelöltjeit hozta a képviselő-testüA képviselő-testület egyoldalú összetétele, mely a munkástöbbség érdekeinek védelmét tekintve nem sokat ígért, önmagában is rendkívül hátrányos tényezője volt a város fejlődésének. Hátrányos jellegét azonban számottevően fokozta még az a tény is, hogy a város első tisztviselőjének, nem egyszer a képviselőtestület ellenében is bizonyos hatalommal rendelkező polgármesternek a posztján a látszólag ellentmondásos, de valójában egyértelműen negatív figura, Förster Kálmán ült a várossá alakulástól egészen 1943-ig. Nem volt véletlen, hogy a kormányzat ezt a fiatalembert küldte Salgótarjánba. Már több éves poprádi polgármestersége idején kimutatta, hogy nagyszerűen ért a látványos, de tartalmatlan szervező munkához és főként a mindenkori kormányzat messzemenő kiszolgálásához. Mi másra lett volna ugyanis jó itt, a fejlődő városban egy ilyen öntelt, hatalmaskodó és ugyanakkor a végletekig alkalmazkodó egyén, mint arra, hogy a nagy ipari vállalatok árnyékában a város látszatönkormányzatának feje legyen, hogy állandóan bizonygathassa: micsoda erőfeszítéseket tesz a város a lakosság boídogítására. Ehhez méltók az eredmények is: a „virágos Salgótarján", a sziklakert, az ünnepi cécók, a játszótéravatás, amikor is a „polgármester bácsi", a „gyermekek kedvence" csúszott le elsőnek a csúszdán; de létesült kálvária is és bőven kijutott a különféle ünnepekből. Külön rendeletben rögzítette pl. a hivatalos istentiszteletek és ünnepélyek rendjét. (Erről 38 hivatalt, intézményt és 57 egyesületet értesített hivatalosan.) A formaságok és külsőségek mögött nem volt azonban minden rendben. Sorra érkeztek a panaszos levelek a megye vezetőihez, melyek sikkasztásokról, bűnös mulasztásokról számoltak be. Annak idején pl. az új parcellázások során kialakított Rokkant és Szent Imre telepen ki kellett a lakóknak hagyni az utat minden kártérítés nélkül, mert csak így kaptak építési engedélyt, a Förster kertjéből igénybevett területért azonban havi 30 P kártérítést szavaztatott meg magának. Mint egy panaszos beadvány is írta: „mindent megszavaznak, amit akar, mert borzasztóan bosszúálló ember." Az önuralom hiánya, a hatalmaskodás végül is annyira eluralkodott Förster egész tevékenységében, hogy ez okozta vesztét is. Mikor egy napon - 1943-ban - a képviselő-testület egyik vezető tagjával összeszólalkozva, erős indulatában viselkedése majdnem tettlegességgé fajult, a megyei vezetőség már nem tudta tovább védeni, de már nem is óhajtotta eltussolni az ügyet: Förster kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Utóda, a Máramarosszigetről idekerült Rátky Béla 1944 januárjában vette át hivatalát és így már nem sok ideje maradt arra, hogy esetleg valami új stílust hozzon a város vezetésébe. A korszakra teljes egészében Förster tevékenysége nyomta rá a bélyegét és ő volt felelős mindazokért a mulasztásokért, melyek a város fejlődését több mint 20 éven át következetesen gátolták.

104